Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn
Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis
mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett,
mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai
Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia
megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába
érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A
gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat
nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt:
„Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj
csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt
hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia
él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap
déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az
órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész
házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába
jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54 |