Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák
őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta
köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét,
és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta
vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt,
s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani
gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen
megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak
neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik
kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek,
és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már
nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről
meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és
megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya
odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok
rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a
hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott
volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött,
és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta,
megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a
tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd
meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
Lk 15,1-3. 11-32