Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való
félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk:
„Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az
oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus
megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy
küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta:
„Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot
nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt
velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták
neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek
nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg
kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert
láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még
sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok
nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy
higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek
legyen benne.
Jn 20,19-31
|