Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát
és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az
Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd
kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre
feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János
apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen
valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd
úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik
jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem
tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a
kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték.
Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok
majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm
el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett
a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28 |