Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó
Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis
mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók
ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így
tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem
esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is
ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik
tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok
Izajás, amint írva van:
Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan
tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az
Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz
ragaszkodtok.”
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a
magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld
atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal
bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának
vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek
szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is
tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával
kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”
Mk 7,1-13 |