Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki
Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és
Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és
feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem
született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten
éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot
teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat
szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot.
A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor
az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala.
Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban
így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált.
Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és
vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr
előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik
Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz.
Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák
szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére
vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
|
Napi jóhír >