Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy
szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a
munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint
kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt
mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd
nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra
kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül
is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok
itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott
fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd
össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az
elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül
kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték,
hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak
egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap
terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek:
„Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg
velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit
szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit
akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az
utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a
|