„A fiamat csak becsülni fogják.”
Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette
sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe
adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,
hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban
nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát
küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak
vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet:
közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az
egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk,
mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások
azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és
mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a
szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a
szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették
ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és
eltávoztak.
Mk 12,1-12 |