"Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne."
Jézust – nyilvános működése kezdetén – tanítványaival együtt meghívták menyegzőre a galileai Kánába. Jézus anyja is ott volt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több
boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el
az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit
csak mond!” Állt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás
céljára. Mindegyik két-három mérős volt. Jézus szólt a szolgáknak:
„Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig.
Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a
násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált
vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet
merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette:
„Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor
az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg csodajeleit Jézus a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
Jn 2,1-11 |