"Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne."

Jézust – nyilvános működése kezdetén – tanítványaival együtt meghívták menyegzőre a galileai Kánába. Jézus anyja is ott volt.
Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Állt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára. Mindegyik két-három mérős volt. Jézus szólt a szolgáknak: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. A násznagy hívatta a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Ezzel kezdte meg csodajeleit Jézus a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

Jn 2,1-11