Főoldal




Isten hozta az Egerszalóki Egyházközség honlapján!



Karácsonyra készülünk


Advent két tanítómestere Izajás próféta és Keresztelő János. Mindketten ugyanazt hirdetik meg: az Isten jön, hogy megszabadítsa népét.

Izajás Kr. e. a 6. században, a babiloni fogságban hirdeti a zsidóság hazatérését. A hazatérőknek a pusztában megfelelő utat kell készíteni, mert az Úr azon keresztül vezeti vissza népét hazájába. Amíg Izajásnál hatalmas, erős uralkodóként, politikai szabadítóként jelenik meg Isten, úgy „a Keresztelő”-nél inkább szellemi – erkölcsi szférában mutatkozik be.

Tanítása alapján Názáreti Jézus a pusztaságban, vagyis a bűnökkel terhelt világban szenvedő ember szabadítója. Jézusban a minden embert boldogítani akaró és boldoggá tevő Isten érkezett hozzánk. János küldetése az volt, hogy felkészítse, szabaddá tegye a Megváltó előtt az emberi szíveket. Mindenkit életmód-változtatásra, életrendezésre szólított fel: „Tartsatok bűnbánatot, térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”

Adventi kérdések: Jó ösvényen halad az életem? Nyitott vagyok Istenre? Jézus a spirituális valóságban most is úton van felénk. Találkozni akar veled, hogy újult erővel töltsön be téged; hogy életét élve boldog legyél és üdvözüljél. Ez a mostani találkozás akkor lesz sikeres, ha gondos készület előzi meg. Készüljünk ezért Üdvözítő Istenünk eljövetelére bűnbánattal, őszinte bűnvallomással, valamint életünk jobbításával.          

Jézus születésének hírüladása örömhír. Jézus Krisztus által a mindenható Isten siet segítségünkre. Érkezése mindenkor új remény. Vele joggal remélhető, hogy szép beteljesedés előtt áll a világ. Remélhetjük, hogy Vele egyre kevesebb lesz a nyomor, és többé már nem lesz a halálé az utolsó szó. Remélhetjük, hogy Isten megannyi bűnünk és gyarlóságunk ellenére elfogadja és beteljesíti életünket. Ez a remény nem emberi, hanem isteni ajándék, amelyet osztogatnunk kell. Karácsony az isteni remény és ajándék osztogatása, amelybe nekünk is be kell kapcsolódnunk.

Amilyen az adventünk, olyan lesz a karácsonyunk is! Hiába született meg Jézus kétezer éve Betlehemben, ha nem születik meg mibennünk! Ha sikerül szeretetben növekednünk az Advent folyamán, igazi lesz a Karácsonyunk: Jézus megszületik bennünk, közöttünk; és a körülöttünk élők számára is.


***


A halál misztériuma

 

A II. Vatikáni Zsinat „Gaudium et spes” kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából (GS 18; 22):

Az ember sorsa a halállal szembesítve válik a legnagyobb rejtéllyé. Az embert gyötri a fájdalom és a test fokozódó felbomlása, és még inkább a rettegés, hogy egyszer s mindenkorra szűnik meg majd a léte. Igaza van azonban, amikor szívének ösztönzésére irtózattal utasítja el azt a gondolatot, hogy személyisége teljesen szertehull, és végképpen megsemmisül. Az ember lázad a halál ellen, mivel magában hordja az örökkévalóság magját, amely nem vezethető vissza a puszta anyagra. A technika összes próbálkozásai, bármilyen hasznosak is, nem képesek csillapítani szorongását. Az élet meghosszabbítása ugyanis nem elégítheti ki a továbbélésnek azt a vágyát, amely kitéphetetlenül gyökerezik az ember szívében.

A halállal kapcsolatban csődöt mond minden képzelet; az Egyház azonban, minthogy a kinyilatkoztató Istentől vette, állítja, hogy Isten az embert arra teremtette, hogy eljusson egy, a földi nyomorúság határain túli boldog célba. Sőt, a keresztény hit azt is tanítja, hogy az ember nem halt volna meg, ha nem vétkezett volna, és hogy eljön az idő, amikor a testi halál vereséget szenved, mert a mindenható és könyörületes Üdvözítő visszaadja az embernek az üdvösséget, amelyet ez a bűnével elveszített. Isten ugyanis arra hívta és hívja az embert, hogy egész lényével kapcsolódjék őhozzá a romolhatatlan isteni élet közösségében. A győzelmet a feltámadó Krisztus vívta ki, halálával megszabadította az embert a haláltól. A hit tehát, ha szilárd érvekkel együtt terjesztik elő, minden gondolkodó embernek megadja a választ jövő sorsát illető aggodalmára. Egyúttal lehetőséget nyújt neki arra is, hogy fenntartsa a lelki közösséget Krisztusban azokkal a szeretett hozzátartozóival, akiket a halál elragadott; a hit ugyanis megadja a reményt, hogy ők Istennél megtalálták már az igazi életet.

A keresztény ember - ez magától értetődik - kénytelen, sőt köteles is, sok gyötrődés közepette küzdeni a rossz ellen, és el kell szenvednie a halált is, de reményből merített erővel a feltámadás felé menetel, hiszen a húsvéti misztériumban részesedett, és Krisztus halálához hasonul.

Mindez azonban nemcsak a keresztény hívőre vonatkozik, hanem minden jó szándékú emberre is, akinek szívében láthatatlan módon működik a kegyelem. Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és mivel az embernek valójában csak egy végső hivatása van, mégpedig az isteni, vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra - Isten tudja, miképpen -, hogy a Húsvét titkában részesedjék.

Ilyen szép és nagy az ember misztériuma, így tündöklik a hívők előtt a krisztusi kinyilatkoztatás fényében. Krisztus által és Krisztusban világosság derül tehát a szenvedés és a halál rejtélyére, amely Jézus evangéliuma nélkül összezúzna minket. Krisztus feltámadt, halálával legyőzte a halált, és élettel ajándékozott meg bennünket, hogy mint fiák a Fiúban, kiáltsuk a Lélek ösztönzésére: Abba, Atya! (Róm 8,15).


***


Október hónap mindenkit Krisztus titkainak átelmélkedésére hív a Boldogságos Szűz Mária vezetésével, aki egyedülálló módon részese volt Isten Fia születésének (örvendetes olvasó), megváltói működésének (világosság olvasója), szenvedésének (fájdalmas olvasó) és megdicsőülésének (dicsőséges olvasó).

Máriával együtt újra meg akarjuk erősíteni az „igent” az Isten akaratára. Jézus életéről elmélkedve, Isten iránti szeretetünkben szeretnénk megerősödni.

A rózsafüzért imádkozva szeretnénk továbbá hálát adni Mária közbenjárásáért, az Isten segítségéért, amit gyakran megtapasztalt történelme folyamán Isten újszövetségi népe.

        A rózsafüzér (szentolvasó)

        A különféle imádságok közt, amelyekkel eredményesen fordulunk az Isten szent Anyjához, előkelő és kiváló helyet foglal el a rózsafüzér. Ezt az imádságot a Szűz Mária zsoltáros könyvének, vagy az evangélium és a keresztény élet breviáriumának is nevezik. Miatyánk, Üdvözlégy és elmélkedés… Kitűnő imádság, az örök élet elnyerésére alkalmas.

        A Miatyánkot isteni Megváltónk fogalmazta, mikor tanítványai kérték: Uram, taníts bennünket imádkozni. A második imádság az Angyali Üdvözlet, amely Gábor arkangyal és Erzsébet asszony köszöntésével kezdődik, s azzal a jámbor fohásszal végződik, amelyben magunknak most és a halál óráján segítséget kérünk Szűz Máriától. Ezekhez a hangos imákhoz csatlakozik az elmélkedés a szent titkok felett, amelyek oly módon idézik szemeink elé Jézus Krisztusnak és szent Anyjának örömeit, fájdalmait, és megdicsőülését, hogy egyben vigasztalást és erőt meríthessünk szenvedéseinkben, s a legszentebb példákat követve az erényesség folyton emelkedő lépcsőin a mennyei haza boldogságáig haladni fölbuzduljunk (XI. Pius pápa „Ingravescentibus malis” kezdetű körleveléből).  

           A rózsafüzér imádkozásának jelentősége

Ennek az imaformának jelentősége az, hogy az imádkozó az üdvösség titkairól elmélkedik. Nem elegendő a keresztény életet meghatározó igazságok értelmi tudomásulvétele. Mint mindent, ami az élet alakítására szolgál, a hitigazságokon is elmélkedni kell, és így kell befogadni a személyiség és a szív mély rétegeibe. A rózsafüzér ismétlődő elmélkedő imádkozása az elmélkedés egyszerű és hatékony módja, ami könnyen megtanulható és gyakorolható.

A rózsafüzér olyan útvonal, amelyen végighaladva Krisztus arcát szemléljük Mária szemével. Ezért olyan ima ez, amely az Evangélium szívében gyökerezik, tökéletesen összhangban a II. Vatikáni Zsinat tanításával és a pápák útmutatásaival.


Várkonyi István: Rózsafüzér

Olyan, akár egy szent bilincs,
csodálkozva nézem:
ima közben épp úgy feszül,
mint bilincs a kézen.

Nagyanyám is így viselte
kezén az olvasót.
Bilincsbe vert kézzel ő is
az Isten rabja volt.

Rózsafüzért viselt mindig,
s hogy elment ez napon:
rózsafüzér feszült kezén
a bús ravatalon
.

Rózsafüzérrel anyám is
szentkép elé hajolt:
bilincsbe vert kézzel ő is
az Isten rabja volt.

Engemet is így tanított,
rózsafüzért adott:
legyünk egész családunkkal
szelíd Isten-rabok!

Nagyanyám már tudja, hogy kik
az igaz szabadok,
azért szabad ő a mennyben,
mert Isten rabja volt!


  ***
 

Per Mariam ad Jesum! - Mária által Jézushoz!

 

Szűz Mária üdvtörténeti szerepe, hogy elvezessen bennünket Szent Fiához, mindannyiunk Üdvözítőjéhez. Égi édesanyánk gondot visel reánk. Mária az, aki Jézus anyjaként, és első tanítványaként is a legjobban tudja, hogyan, mi módon juthatunk el Jézusához.

Máriás kegyhelyeinken úgy hívogat magához minket, miként Jézus tette ezt az apostolok meghívásakor: „Jöjj és kövess engem!” - Jöjj, fogd meg a kezem, és elvezetlek téged az én szent Fiamhoz!     

 

Mária által juthatunk el a legrövidebb és a legbiztonságosabb úton Jézushoz! Ezt hirdeti, és erre hívja meg minden kedves látogatóját az idén 280 éves kegytemplomunk, a Szűzanya egerszalóki szentélye.

 

Vajon e hosszú időszak alatt mennyi ember megtérésének volt a helyszíne? Mennyien imádkoztak itt testi-lelki gyógyulásért, hitben és szeretetben való megerősödésért és nyertek meghallgatást? Mennyien jöhettek ide vigasztalhatatlanul, végül mégis megvigasztalódva tértek haza, szívükben Mária és Jézus szeretetével, kegyelmi ajándékaival? Nem tudjuk. Sokan vannak, az bizonyos.

 

Miért jönnek a zarándokok, a kiránduló turisták Egerszalók kegytemplomába még ma is oly sokan? Talán, mert ebből a templomból szeretet árad, amire minden ember vágyik. Hiszen Isten teremtette így az embert: szeretetből szeretetre. Az ember képes szeretni, ugyanakkor szüksége is van mások szeretetére.

Itt, ezen a helyen Szűz Mária anyai szeretetével találkozhatunk, aki maga köré kívánja gyűjteni lelki gyermekeit, hogy aztán elvezesse őket a szeretet forrásához: Jézus Szent Szívéhez.

 

Kegyhelyünk ékessége a „Csodatevő Mária” kegykép, amely a fájdalmas Szűzanyát ábrázolja, ölében a keresztről levett szent Fiával (Pietà). Ez a kép erőt adhat a testben-lélekben szenvedő embereknek. Mert bár érezhetjük, hogy nagy a fájdalmunk és igazságtalan velünk az élet, azt is tudnunk, hinnünk kell, hogy a nagypénteki dráma a Golgotán: Jézus kereszthalála és a hétfájdalmú Szűzanya lelki gyötrődése nem volt értelmetlen. Istennek a minden embert bűntől-bajtól, az örök haláltól megmenteni szándékozó, és a kegyelmi, boldog, örök életre felszabadító tervének megvalósítása szempontjából ez még csak a kezdet volt.

Különös lendületet adott a kegykép tiszteletének egy vak leány csodálatos gyógyulása, amit aztán több csodálatos gyógyulás is követett. Ezeknek a híre messze földre eljutott, így Egerszalók csakhamar a zarándokok kedvelt úti céljává vált.

 

Érdekes, bár a kegytemplom titulusa „Szűz Mária szent neve”, a főoltárkép mégis Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja. Mondhatjuk erre, hogy a Szent Szűz jól ismert nevei, megszólításai közül éppen ez az egyik. Minden évben a Kármelhegyi Boldogasszony búcsú ünnepével zárul az 1982 óta itt megrendezett katolikus ifjúsági találkozó és lelkigyakorlat.

 

Imádkozzunk azért, hogy a Szűzanya egerszalóki szentélye a jövőben is betölthesse „lelki erőmű” szerepét. Akik betérnek ide imádkozni, lélekben megpihenni, azok szívük mélyén valódi, életújító találkozást élhessenek meg a Szűzanyával és Szent Fiával! A szeretet lángja lobbanjon mindenki szívében: legyen idős vagy fiatal; Mária tisztelője; akár a karmelita lelkiség híve; és azok szívében is, akik még keresik Istent, keresik életük értelmét.

 

Árvai Zoltán plébános