Főoldal










Isten hozta az Egerszalóki Egyházközség honlapján!










Vajon miért járnak misére ilyen kevesen?


Ez év tavaszán találtam rá az interneten Pribitek László plébános: Vajon miért járnak misére ilyen kevesen? címmel megjelent írására. Most ezt adom közre, mivel aktuális témát érint. Gondolkodjunk el rajta mi is...  

Szerte az országban, szerte Európában ez a helyzet. Ennek több oka van. Biztos én, a falu papja is oka vagyok annak, hogy a falumban kevesen járnak misére. A kereszténységet sokkal lelkesebben, magával sodróbban kellene képviselnem, sokkal vonzóbban kellene Jézust, a jézusi életet bemutatnom az embereknek. Árasztanom kellene a krisztusi békét, örömet és jóságot. Nemcsak a szép biblikus szavakra gondolok. Szerintem az Evangéliumot sok embernek csak evangéliumi tettekkel lehet manapság átadni. Még Szent VI. Pál mondta: „ma nem tanítókra van szükség, hanem tanúkra!” Úgy kellene élni nemcsak nekem, hanem a híveimnek is, amitől az embereknek kedvük támadna vallásosnak lenni.

Lépten-nyomon tapasztalom, hogy sokakban elveszett az Isten iránti érzék. Mintha be lennének oltva a transzcendencia, a természetfölötti ellen. Csak sokat imádkozó papok és hívek tudják a Jóistent felragyogtatni. De azért vannak olyanok is, akik azt kérik tőlünk, papoktól, amit a Jézust felkereső görög zarándokok kértek Fülöp apostoltól. Csak ezt az egyetlen dolgot kérték: „Látni szeretnénk Jézust!” (Jn 12,21). Mi mennyire jelenítjük meg Jézust, hogy „lássák” az emberek?

A vallástalanság sok oka közül most csak egy súlyos okot akarok bővebben említeni. Nem tudják milyen értékes a vallás. Pedig nagy kincseket rejt magában. Isten irgalmas, bűneinket megbocsájtja, feltámaszt a halálból, örök boldogságot ad, de már itt a földön is lelki békét, tiszta örömöket. A vallás olyan vonat, amiről, ha le is szálltál már hosszú évek óta, de bármikor visszaszállhatsz, amíg élsz. A hitünk értékei valódiak, igazak. Nincs közöttük, aminek lejárt a használati szavatossága. Nem ad bóvlit.

Természetesen csak az látja a keresztény hit óriási értékét, aki ismeri is. Sok ember azért nem hiszi Istent, mert egy torz Istenképe van, amit én is tagadnék. Ismerek egy írót, aki nagyon okos. Széleskörű tudása van. Néha beszélgetünk. Öröm hallgatnom bámulatos ismereteit. Viszont nem öröm hallgatni, amikor a vallásról van szó. Bámulatos, hogy mennyire „analfabéta” a vallási ismeretekben. Egyáltalában nem csoda, hogy vallástalan. Ilyen téves és csekély hitismerettel, én is istentagadó lennék. Ti ismeritek a hiteteket, a Bibliát, Jézust? 

A napokban hallottam ezt a történetet. Egy gazdag embernek volt egy eladó tanyája. Megkérte újságíró barátját: – Te szépen tudsz fogalmazni. Írj egy újsághirdetést a tanyámról! A barátja ezt írta az újságba: „Eladó egy erdő közelében levő tanyám. Nem hallatszik oda a város zaja. Tiszta a levegő. Este tücsökzene altat el, reggel madárcsicsergés ébreszt. Tavasszal a tanya közvetlen közelében virágos mező pompázik. Időnként őzek futnak át rajta… stb.”

Később az újságíró megkérdezte a barátját: – Nos, sikerült eladnod a tanyádat? Ezt felelte: – Nem. Nem adtam el senkinek. Megtartottam. Amikor ugyanis elolvastam a hirdetésedet, akkor jöttem rá, milyen nagyon kell az nekem és, hogy milyen nagy érték. Most már a tanyámat el nem hagynám!

Bárcsak minél többen mondanánk: „mi se adnánk el hitünket. A világért se hagynánk el hitünket! Mert nincs nagyobb érték életünkben”. Mondjátok annak, aki családotokban, ismerőseitek, barátaitok, szomszédjaitok, munkatársaitok körében elhagyta, eladta hitét az Ördögnek, az vásárolja vissza. És mindezt szelíden tegyétek. Úgy, ahogy Szent Péter a levelében kéri tőlünk: „Mindig álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki reménységetekről kérdőre von titeket. De ezt szerényen, tisztességtudóan tegyétek, hogy akik Krisztusban való életeteket becsmérelik, rágalmaikkal szégyent valljanak” (1Péter 3, 15–26)

Vajon megteszitek-e? Mitől függ ez? Attól, hogy Te magad nagy értéknek, életbevágóan fontosnak, sőt örökéletbe vágóan fontosnak tartod-e keresztény hitünket. Bízom benne, hogy azért vagyunk jónéhányan, akiknek legdrágább kincsük a keresztény vallásuk, Jézus Krisztus.

Jézus nagyon szeret minket. Mindenkit be akar a mennyországba engedni. De ezt is mondta, amikor Nikodémussal egy éjszaka beszélt: „Aki hisz a Fiúban (Jézusban), annak örök élete van, aki pedig nem hisz Bennem (Jézusban), az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.” (Jn 3, 36).

Befejezem egy a héten történt esettel. Ez tükrözi a koronavírustól való félelmet, és az emberi segíteni akarást. Reggel, amikor kiléptem a plébánia kapuján, a kilincsen egy kis táblát találtam, amit több ház kapujára is kitettek. Napocska díszítette és színes felületek, ami vidámító és szívet melengető volt. Még ez a vigasztaló, bátorító és erősítő mondat olvasható rajta: minden rendben lesz! Dicsértem többek előtt ezt az aranyos figyelmességet. De a „minden” szóról a megállapításomat ki kellett mondani híveimnek. Nem a táblácska mondatának ellenében, hanem kiegészítésül.

Valóban nagyon fontos az egészség és a haláltól való félelem enyhítése. Mégsem az egészség a legfontosabb. Van, ami fontosabb. Az egészség még nem „minden”! A minden akkor fog bekövetkezni, ha ehhez párosul a megtérés, a boldogító és békét adó Jézus Krisztus követése. És ez tükröződhet a szentmisére járásban is. Jézusban mindig megkapaszkodhatunk, az egészségben nem, mert előbb-utóbb megszűnik.

Imádkozzunk azokért, akik eltemették gyerekkori hitüket. Higgyék el, hogy Jézus nagyon visszavárja őket a szentmisékre. 





********************************************************************************************************************************************************************


        Gondolatok az Idősek Hónapjára

 

Október hónap folyamán idős, megöregedett embertársainkra figyelünk. Sok minden keserítheti egy idős ember életét. Tudja és érzi, hogy hosszúra nyúlt, dolgos élete és betegségei miatt meggyengült a teste; orvosi, kórházi kezelésekre szorul. Megéli tehetetlenségét és kiszolgáltatott helyzetét. Özvegyen a társtalanság, a magányosság veszélye fenyegetheti. Szenvedhet az álmatlanságtól, és a holnapi nap is aggódással töltheti el. Végül ott van az elmúlás, a halál gondolata … a halálé, amely egyre csak közeleg.

 Van, aki értelmetlennek látja már öregkori életét. Amikor így szól: „Miért is élek még? Bizony, nekem is ott volna már a helyem, a temetőben”. Ekkor kell, hogy valaki mellé álljon, és elmondja, éreztesse vele: az öregkor nem fölösleges. „Nem a leépülés ideje, hanem a személyiség végső megformálásának, az örök boldogságra történő végső fölkészülés időszaka. Különösen akkor jelent nagy kegyelmet az emberi élet harmadik szakasza, ha valakinél a külső körülmények úgy hozták, hogy éveket, évtizedeket töltött el szorosabb Isten-kapcsolat, vallás nélkül” (M.Schmid-W. Kirchschlaeger: Visszatérőben c. könyvből idézve).

 Szent II. János Pál pápa több mint ötvenezer zarándokkal együtt ünnepelte az idősek jubileumát 2000. szeptember 17-én Rómában, a Szent Péter téren. Beszédében elmondta, hogy az előrehaladott kor a kegyelem ideje, amely arra szólít fel, hogy mind mélyebben kapcsolódjunk Krisztushoz, és tevékenyen vegyünk részt üdvösség-tervének megvalósításában. A Szentatya így elmélkedett a szenvedés titkáról: a szenvedés első pillanatban elfogadhatatlan és félelmet kelt. Ám azáltal, hogy Krisztus magára vette fájdalmainkat, meghalt értünk a kereszten, és feltámadt, értelmet adott a szenvedésnek, a reménységet, és az életet állította elénk. A mai világ az erőt és a hatalmat tiszteli, de sokszor nem tud választ adni a lét alapkérdéseire. Éppen ezért fontos az idős emberek küldetése, amely abban áll, - a pápa szavait pontosan idézve - „hogy minden látszaton túl tanúságot tegyetek a maradandó valódi értékekről, amelyek bele vannak írva az emberi szívbe, és amelyeket Isten igéje szavatol. Az emberi élet harmadik korszakának személyeiként különleges módon járulhattok hozzá az élet hiteles kultúrájának fejlődéséhez, tanúsítván, hogy az élet minden pillanata Isten adománya, és az emberi élet minden szakasza sajátos gazdagsággal rendelkezik. Ti magatok megtapasztalhatjátok, hogy az idő mennyiben kedvez egy elmélyültebb megfontolásnak, és az imádságban az Istennel folytatott párbeszédnek. Korotok érettsége továbbá arra indít titeket, hogy az évek során bennetek felhalmozódott bölcsességet megosszátok a fiatalabbakkal. Az egyház nagy megbecsüléssel és figyelemmel tekint rátok. Az egyháznak szüksége van rátok! De a polgári társadalom is rátok szorul! Használjátok fel a rendelkezésre álló időt és a képességeiteket, amit Istentől kaptatok, azért, hogy másokat segítsetek. Folytassátok továbbra is az Evangélium hirdetését, mint katekéták, mint segítőtársak a liturgiában, mint a keresztény élet tanúi.”

 Az Idősek Hónapja alkalmából egy Weöres Sándor költeménnyel szeretnék köszönetet mondani minden szépkorú ismerősömnek, akitől életem során tanulhattam valami szépet, jót, emberségeset:

 

Öregek 

(Kodály Zoltán mesternek)

 

Oly árvák ők mind, az öregek.


Az ablakból néha elnézem őket,

hogy vacogó szélben, gallyal hátukon

mint cipekednek hazafelé –

vagy tikkadt nyárban, a tornácon

hogy üldögélnek a napsugárban –

vagy téli estén, kályha mellett

hogyan alusznak jóízűen –

nyújtott tenyérrel a templom előtt

úgy állnak búsan, csüggeteg,

mint hervadt őszi levelek

a sárga porban.

 

És ha az utcán bottal bandukolnak,

idegenül néz a napsugár is

és oly furcsán mondja minden ember:

 „Jónapot, bácsi.”

 

A nyári Nap,

a téli hó,

őszi levél,

tavaszi friss virág

mind azt dalolja az ő fülükbe:

 „Élet-katlanban régi étek,

élet-szekéren régi szalma,

élet-gyertyán lefolyt viasz:

téged megettek,

téged leszórtak,

te már elégtél:

mehetsz aludni...”

 

Olyanok ők,

mint ki utazni készül

és már csomagol.

 

És néha, hogyha agg kezük

játszik egy szőke gyerekfejen,

tán fáj, ha érzik,

hogy e két kézre,

dolgos kezekre,

áldó kezekre

senkinek sincsen szüksége többé.

 

És rabok ők már,

egykedvű, álmos, leláncolt rabok:

hetven nehéz év a béklyó karjukon,

hetven év bűne, baja, bánata –

hetven nehéz évtől leláncolva várják

egy jóságos kéz,

rettenetes kéz,

ellentmondást nem tűrő kéz

parancsszavát:

 

„No gyere, tedd le.”  




********************************************************************************************************************************************************************



Jézussal kezdjük az új tanévet!

 

Becsengettek. Ismét új tanévet kezdünk. Többeknek ismerős már az iskolaépület, némely gyermek azonban most lépi át először kapuját. Szeptembertől új lehetőségek nyílnak a diákok előtt, hogy tanárjaik, nevelőik segítségével gyarapodjanak a tudományos ismeretekben, és a mindennapos, rendezett élethez szükséges kultúrált viselkedésben.

A hitoktatáson résztvevő tanulók megismerhetik a keresztény (Jézus Krisztus tanítása szerinti) hitet és erkölcsöt, amely a hívő családok életéhez szorosan kapcsolódik.

A szülők gyermekük megkeresztelésekor ígéretet tettek vallásos nevelésére. Emlékeztetőül az ígéret így történt: Kedves szülők! Nektek, akik gyermeketek számára a keresztséget kéritek, kötelességetek lesz őt úgy nevelni, hogy hitünk szerint éljen. Tartsa meg Isten parancsait, úgy szeresse Istent és embertársait, ahogy Krisztus Urunk tanította. Vállaljátok ezt a kötelességet? A válasz akkor természetesen az volt: Vállaljuk! Ennek az ígéretnek kell a szülőknek eleget tenni!

Azon gyermekeknek tehát, akiket a szülők kiskorában megkereszteltettek, a hittanra, szentmisére való járás nem fakultatív. Minden általános iskolában van katolikus hittan, meg kell érdeklődni a helyet és az időpontot. Jézus nagy szeretettel várja tanítványait a vasárnapi és ünnepi szentmisékre is.

Mindenkinek, így a gyerekeknek is meg kell tanulniuk áldozatot hozni Jézus Krisztusért, aki azt mondta: „aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét”. Áldozat a vasárnapi szentmiséken való részvétel (tovább alhatna, tv-t nézhetne, kirándulhatna helyette). Lehetőség szerint a család együtt vegyen részt a szentmiséken.

Tanévnyitónkat szeptember 6-án tartjuk a 10 órai szentmisében. Kérjük a Szentlélek Isten segítségét a diákok szorgalmas munkájához. Megáldjuk iskolatáskájukat és az általuk leginkább használt taneszközöket is. Akik már voltak elsőáldozók, azokat szeretettel kérjük, hogy végezzenek szentgyónást és szentáldozást. A gyónásra szeptember 5-e szombaton 17.30-tól van lehetőség, szentáldozásra pedig a vasárnapi „Veni Sancte” szentmisében. Az imádságos lélekkel kezdett és folytatott tanév biztosan sikeres lesz.

Kedves szülők, kedves gyermekek, a Jó Isten áldása kísérje egész évi fáradozásotokat, szorgalmatokat a 2020/2021. tanévben!

 

Imádság tanév kezdetén

Hozzád jövünk most Jézusunk.

A Te nevedben kezdjük el új tanévünket, és kérjük segítő kegyelmedet kötelességünk teljesítéséhez. A mi mindennapos munkánkat lelkiismeretesen és szorgalmasan akarjuk végezni.

Add, hogy az előttünk lévő új tudásanyagban gazdagodva, még alaposabban megismerjünk és kövessünk Téged!

Te tizenkét éves korodban csodálkozva kérdezted szüleidtől: „Nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem?” Add meg, hogy számunkra is ilyen természetessé váljék az atyai házban való tartózkodás, és örömmel kapcsolódjunk be a szent liturgiába, ahol Veled találkozhatunk!

Segíts minket ebben az új tanévben is, hogy a Te tanításod élő maradjon szívünkben! Ámen.




********************************************************************************************************************************************************************



Csodák a Szentírásban

 

A csodatörténetek gyakran bizonytalanságot, problémát jelentenek számunkra. Hogyan vélekedjünk róluk? Nekünk, a 21. században élő, gondolkodó embereknek többnyire nehéz igaznak tartanunk, hogy valaki a víz színén jár, halottakat támaszt fel, születésétől fogva vak embernek visszaadja a látását. Ugyanakkor az is zavaró, hogy amennyiben ezek elfogadása nehézséget jelent számunkra, azt gondoljuk, hogy nem elég erős a hitünk.

 

Az Újszövetség számos olyan szituációról beszámol, amikor az Úr Jézus csodát tett, például: a vihar lecsendesítése (Mk 4,35-41); Jézus a tavon jár (Jn 6,16-21); a vakon született meggyógyítása (Jn 9,1-7); a csodálatos kenyérszaporítás (Jn 6,1-15); Lázár feltámasztása a halálból (Jn 11,32-45).

Csodákról azonban nem csak a keresztény hagyomány beszél. Az ókori világnak is megvan a csodákra vonatkozó hagyománya. Csodákat tulajdonítottak például Vespasianus római császárnak, vagy egy Tüanai Apolló nevű vándorprédikátornak, akik Jézushoz hasonlóan az első században éltek.

 

Amióta a tudomány meghatározó szerepet kapott, a csodák első pillantásra irreálisnak tűnnek. Sok kortársunk számára, akik hisznek a tudományban, problémát okoz a Biblia. Az a kifogásuk, hogy a „Könyvek Könyvében” sok, tudományosan nem értelmezhető dolog van, mint például:

 

- A szűztől való születés.

Isten Fiának emberré válása rendkívüli csoda és isteni titok: a szűz Mária a Szentlélektől fogan és kilenc hónap múlva világra hozza fiát, Jézust. Ezért Jézus egyszerre Isten Fia és Emberfia.

- A halálból való feltámadás.

Jézus feltámadása egy másik, nagyon jellegzetes esemény, amely nélkülöz minden természettudományos magyarázatot. Minden olyan próbálkozás, amely itt biológiai vagy orvosi magyarázatot keres, elmegy a dolog lényege mellett. Krisztus feltámasztása Isten különleges cselekedete, amely a természeti törvények hatókörén kívül ment végbe.

- A vakok látókká válnak, a bénák azonnal járni tudnak.
A Biblia csodáival szembesülve felmerül bennünk a kérdés: Mit tudunk a csodákkal kezdeni a mai világban, amikor gondolkodásunkat annyira áthatja a természettudományos szemlélet? Van-e még itt helye a csodának? Történnek-e ma csodás gyógyulások ima, hit által? Erre a kérdésre egyértelmű a válasz: igen, történnek. Köztudott és bizonyított tény, hogy miként a korábbi időkben, úgy ma is gyógyulnak meg emberek például a katolikus zarándokhelyeken (pl. Lourdes-ban). Az ilyen gyógyulások tényét kívülálló (nem-hívő) orvosok is számos esetben igazolták (pl. a Nobel-díjas Alexis Carrel).

 

A bibliai eseményeket az esetek többségében nem kell és nem is lehet a természeti törvények alapján értelmezni. Isten szuverén cselekedetében. Ő alkotta a természet törvényeit, ezért Ő maga nincs alájuk rendelve. Őt semmi nem korlátozza a cselekvésében, „mert Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37).

 

Amikor arról olvasunk a Bibliában, hogy emberek is képesek néha olyan dolgokat megtenni, amelyek kívül esnek a természeti törvények hatókörén, akkor más hatalmak nevében cselekszenek. Ezek az emberek vagy Jézus tanítványai, akik Uruktól kaptak felhatalmazást:

-          Péter Jézus hívására a vízen jár (Mt 14,29)

-          Péter Jézus nevében meggyógyítja a templom kapujában kéregető béna koldust (ApCsel 3,1-9);

vagy pedig varázslók és guruk, akiket démoni erők irányítanak:

-          az ApCsel-ben Pál hallgatásra kényszeríti Barjézus-Elimászt (13,6-11), akárcsak a filippi jósnőt (16,16-18) vagy az efezusi zsidó ördögűzőket (19,13-20)

-          az ószövetségből pedig ismerjük az egyiptomi fáraó varázslóit (Kiv 7,11-12).

 

Az újszövetségi csodatörténetek segíthetnek annak felismerésében, hogy a valóság szigorú korlátait át lehet lépni. Elsődleges céljuk nem az, hogy higgyünk a csodákban, hanem hogy figyeljünk fel Istenre és megtestesült Fiára, Jézusra! Jézus csodái elválaszthatatlanul összefüggnek küldetésével. Nem útlevéllel érkezett a Mennyből, amely igazolta volna, hogy Ő Isten Fia, hanem hatalmas szavai és tettei révén bizonyult Isten küldöttének. Az Őt kísérő csodák és jelek alátámasztják teremtői, megváltói és örök királyi mivoltát, ezek küldetésének és tanításának lényegi részét képezik.

 

Isten csodái a következő célokat szolgálhatják:


- Dicsőítik Istent: pl. a vakon született meggyógyítása (Jn 9,3b)
- Bizonyítják irántunk való szeretetét: pl. a házasságtörő asszony esete (Jn 8, 11)
- Megerősítenek hitünkben: pl. a kánai menyegző bora (Jn 2,11b)
- Vagy megmentenek a bajból: pl. a vihar lecsendesítése (Mk 4,39)

 

Jézus úgy lépett fel, mint csodatévő karizmatikus, aki tanítását csodával igazolja, a kortársakat csodáival nyeri meg tanításának. Csodái abban különböznek leginkább más csodáktól, ahogy Jézus értelmezi azokat. Ismételten kijelenti, hogy az ő csodái a kezdődő Isten-uralmának jelei. Amikor gyógyít, ördögöt űz, megszabadít, feltámaszt valakit, ezek csak előízét jelentik annak, amit Isten az új világban meg fog valósítani. „Ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa” - mondja Jézus azoknak, akik nem értik, mi rejtőzik tettei mögött (Lk 11,20). Jézus ezekkel csodáinak olyan értelmet, jelentést tulajdonít, amit nem találunk meg egyetlen más csodatevőnél sem. Csodái epizódok, mégis világtörténelmi jelentőségűek, mert ablakot nyitnak az új világra, amelyet Isten meg fog alkotni. Jézus prédikációja éppen azáltal nyeri el sürgető aktualitását, időszerűségét, hogy nem csak beszél egy új világról, hanem csodái által annak részbeni megtapasztalására is lehetőséget ad. Amit Jézus hirdet, az nem egyszerűen örök igazság, hanem esemény, amely már a jelenre is kihatással van: Isten uralma, ahol az ember szabadságra, közösségre és életének beteljesedésére talál.

 

Azok az emberek, akik hitelt adnak csodáinak, akik ezek hatására követik őt, olyan emberek, akik szabadulni szeretnének életük nyomorúságaitól, és készek arra, hogy más hasonló gondolkodásukkal együtt egy újszerű és kiváló egyéniség útmutatása szerint rendezzék be életüket.

 

Ezért a legnagyobb csodák közé tartozik, ha az emberek követik Jézus hívását, és ezáltal örök életet találnak. Ilyenkor nem a természet törvényeit kell hatályon kívül helyezni, hanem az ember eddigi gondolkodásmódját kell újjal felcserélni. Az ApCsel 16,23-34 igeszakasz a filippi börtönőr példáján mutatja meg, milyen változáson megy át az Istentől távol élő ember, amikor hitre jut. A börtönőrnek arra a kérdésére, hogy „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?”, Pál és Szilás ezt válaszolja: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”

 

Amikor a hit csodája megtörténik velünk, szinte mindig ott vannak a saját akaratunk nehezen áttörhető falai, amelyeken túl kell jutnunk:


- megrögzött gondolkodásmódunk falai
- a büszkeség és az önigazság falai
- a megkeményedett szív falai.

 

A döntés hatása meghalad minden emberésszel felfoghatót és elképzelhetőt. Aki hitre jut, a kárhozat útjáról az üdvösség útjára tér. A lehető legnagyobb dolog, ami az életben velünk történhet, ha a Jézus Krisztusba vetett személyes hitre jutunk, azaz megtérünk. Döntsd el még ma, hogy Jézus Krisztussal akarsz élni! A következő imádság segíthet abban, hogy a megmentő hit útjára lépj, és részese lehess az üdvösségnek:

„Úr Jézus Krisztus, én is szeretnék hozzád kerülni, üdvözülni. Tisztítsd meg életemet a büszkeségtől és minden egyéb bűntől. Hiszem, hogy Isten Fia vagy, és értünk, emberekért jöttél el testben erre a Földre. Hiszem, hogy miattam is meghaltál, és érettem feltámadtál. Te váltottál meg engem a bűneimtől. Most rád bízom magamat, és befogadlak az életembe. Kérlek, vegyél lakozást a szívemben, legyél az életem Ura, és vezess biztosan a mennyei hazába. Ámen.”

 

(Forrás: Dr. Ing. Werner Gitt írása és Tarjányi Béla: Csodák c. könyve)





*******************************************************************************************************************************************************************

A keresztény olvasásról

 

Az igényes hívő, aki önmaga és szerettei üdvösségén fáradozik, szívesen fordít időt a lelki olvasmányokra. Még akkor is, ha a mindennapos tv-nézés, a videózás, a számítógépezés kötik le az emberek szabadidejét. Vajon életemben hányadik helyen szerepel a lelki, vallásos könyvek rendszeres, hívő és megértő olvasása? Szembesítsem magamat, hitéletemet a következőkben lehozott egyházi tanítással. Kívánom, minél többen belássák a lelki olvasmányokkal való időtöltés páratlan jelentőségét rohanó, modern világunkban!

Az emberi életnek sok jelre van szüksége. Az elsők közé a hangok és képek tartoztak, ezekben fejeződött ki az emberek közötti beszéd és megértés. Ezekhez járult később az írásjel és az annak megfelelő olvasás, ami új utat nyitott a történelmi emberré váláshoz. Az íráshoz és olvasáshoz szokással ugyanis az emberek idővel összeszedettebbek, bensőségesebbek, a közösségi életre alkalmasabbak lettek, egyúttal viszont nőtt eredet-tudatuk is és nyitottabbak lettek a jövőre. A leírt dolog azonban mozdulatlan, élettelen és védtelen. Vissza lehet élni vele, és az olvasót elidegenítheti az élettől és a lélektől.

A zsidóság, a kereszténység és az iszlám, az emberiség nagy, szent könyvvel rendelkező vallásainak történetében egyedülálló módon tapasztalhatók meg a vallásos olvasás fontossága és veszedelmei.

            Az Ószövetségi Szentírás emlékeztet Isten Törvényének a gyülekezet előtti nyilvános olvasására (2Kir 22,8-23,3; Neh 8,3-18; vö. MTörv 32,9-12); boldognak mondja az igaz embert, aki visszahúzódik, hogy ezeket a törvényeket éjjel és nappal olvassa (Zsolt 1,2; 119); Ezekiel történetével, akinek meg kellett ennie a mindkét oldalon teleírt könyvtekercset (2,8-3,3; vö. Jel 5,1; 10,9), szemléletesen fejezi ki, hogy Isten írott üzenetének teljesen át kell járnia az ember bensőjét. De azt sem hallgatja el, hogy ez az olvasás lehet pusztán az ajkak üresjárata is (Iz 29,13) vagy alkalom annak fölismerésére, hogy a törvényt nem mindenki tartja meg (Zsolt 119,136). Jeremiás próféta tekercsének elégetése pedig a hitetlenség jele volt (Jer 36,23).

Az evangéliumok beszámolnak róla, hogy Jézus maga is nyilvánosan fölolvasott a Szentírásból (Lk 4,16-19) és vitapartnereitől ismételten kérdezte: „Nem olvastátok az Írásban?” (Mk   2,25; 12,10.26). Mindazonáltal Jézus nem úgy lépett föl, mint az írástudók, hanem tanítóként: úgy tanított, mint akinek új tanítás hirdetésére van hatalma (Mk 1,22.27). Az evangélisták beszámolnak arról is, hogy feltámadása után megmagyarázta az írások értelmét tanítványainak (Lk 24,27.45) és mint Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki az Atyát (Jn 1,18).

Szent Pál - az Úrhoz megtért és az Ő felszabadító Lelkével betelt írástudó (vö. 2Kor 3,16) - az ószövetségi szövegeket Krisztusra alkalmazta (1Kor 10,4), aki „a törvény vége” (Róm 10,4), illetve ránk, „akik a végső időkben élünk” (1Kor 10,11), hogy „az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk a remény megőrzésére” (Róm 15,4). Ő figyelmeztetett a helytelen olvasásban rejlő halálos veszélyre: „A betű öl, a lélek pedig éltet” (2Kor 3,6). Szent János pontosan ilyen érthetően mondja, hogy a lélek az, ami elevenné tesz, és Jézus jelének az evangéliumba foglalásának az embereket a hitre és az örök életre kell vezetnie (Jn 6,63; 20,31).

Azok az emberek, akik keresztény voltukat komolyan vették, megtanultak olvasni és időt fordítottak az olvasásra. Egyénileg vagy közösségben gondoskodtak a lectio divináról, az „isteni olvasásról”. Rendkívül gazdag, sajnos ma már elfelejtett története van az imádsággal kezdődő, Isten szóbeli kinyilatkoztatását kóstolgató olvasásnak.

            1500 körül Nyugaton egy új irányzat alakult ki, mely a lectio divinát - az Isten és az egész világ kapcsolatával foglalkozó olvasást - részleges „lelkiolvasmánnyá” (lectio spiritualis) szűkítette, aminek elsődleges célja az egyén személyének és tökéletesedésének előmozdítása volt. Egyidejűleg nőtt az igény, hogy ne csak az egyházatyákat, hanem újabb lelki írásokat is olvassanak. A könyvnyomtatás megjelenése után a hitújítás által befolyásolt területen új, a Szentírásra koncentráló olvasási kultúra alakult ki. A II. Vatikáni Zsinat minden hívő keresztényt felszólított arra, hogy imádság kíséretében gyakran olvassa a Szentírást (DV 25).

A mai keresztény spiritualitásban semmi se fontosabb ennél. A mai világban, amikor már majdnem mindenki tanul olvasni, de az olvasási készséget a kép- és hangözön veszélyezteti, minden felelős kereszténynek törekednie kell arra, hogy a Szentírás és a korszerű vallásos irodalom az imádságból az olvasásra, az olvasásból pedig az imádságra vezesse. Ám mindig az Atya és a Fiú Szentlelke az, aki az olvasást keresztény olvasásként teszi elevenné.


********************************************************************************************************************************************************************



        Pünkösd margójára: A nyelveken szólás – halandzsa vagy karizma?

 

Bizonyára találkoztak már azzal a vallási műsorral, amely a Hit Gyülekezete vasárnapi összejöveteleiről ad élő közvetítést. A „Vidám vasárnap” címet kapta, talán azért, mert szokatlanul modern, könnyed, szinte szórakoztató stílusban tartják meg istentiszteleteiket. A közösség a pünkösdi mozgalomhoz kapcsolódik, így nem szokatlan, sokkalta inkább természetes imádságaikban az ún. nyelveken szólás vagy éneklés. Ugyanakkor ez a különös hangzású imamód a katolikus karizmatikus egyházi közösségekben is megfigyelhető. Ezért nem mondhatjuk kizárólagosan csak szektás jelenségnek. Mielőtt erről a pünkösdi mozgalmakban és karizmatikus imaközösségekben tapasztalható imamódról szólnék, hasznos lesz idézni a II. Vatikáni Zsinatot a Szentlélek adományaival kapcsolatban.

„…ugyanez a Szentlélek az Isten népét nemcsak a szentségeken keresztül és a papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait „tetszése szerint juttatva kinek-kinek” (1Kor 12,11), minden rendű és rangú hívőnek különleges kegyelmeket is ad, melyekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle tevékenységek vagy hivatalok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogyan írva van: „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük” (1Kor 12,7). E karizmákat, akár a legragyogóbbakat, akár az egyszerűbbeket és gyakoribbakat, mivel az Egyház szükségleteihez igazodók és nagyon hasznosak, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk.” (Dogmatikai konstitúció az egyházról, 12. rész)

A II. Vatikáni Zsinatnak ezt a pozitív közeledését a lelki adományok felé hangsúlyozta ki Szent II. János Pál pápa, amikor ezt mondta: „A lelki adományok szintén segítenek a szolgálatok gyakorlásában. A Szentlélek ajándékozza azokat, hogy segítse Isten Országának eljövetelét. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy az egyház a karizmák közössége.”

A nyelvek adománya vagy glosszolália sokak számára a karizmatikus megújulás legsajátosabb jellemzője és egyben a legmeglepőbb jellemzője is. Az úgynevezett nyelveken szólás több-e, mint blabla beszéd? A nyelveken szólás vajon nem érzelmi túlfűtöttség-e, ami rontja a kereszténység hitelét a nem hívők előtt? Mi lehet az értelme a nyelveken való beszédnek, amikor a keresztények túlnyomó többsége a maga nyelvét teljesen megfelelőnek találja arra, hogy azon imádkozzon? Az első, amit meg kell jegyezni, az az, hogy a nyelvek adományának vagy glosszoláliának megvan a szilárd alapja az Újszövetségben.

Márknál olvashatjuk, hogy Jézus azt mondja, a hívők „új nyelveken fognak beszélni” (Mk 16,17). Pünkösd napján ez történik: „Valamennyien elteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, amint a Szentlélek szólásra indította őket” (ApCsel 2,4). Kornéliusz házában ez történt: „Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. A zsidó-keresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent” (ApCsel 10,44). Efezusban is megtörtént a következő: „Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszelni és prófétáltak. Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak” (ApCsel 19,6). Az első korintusi levél 12. fejezetében Pál kétszer is úgy említi a „különféle nyelveket”, mint a Szentlélek adományait. Az első korintusi levél 14. fejezetében - ahol Pál részben kiigazít bizonyos túlkapásokat a korintusi egyházban a nyelveken való beszéddel kapcsolatban, és kifejezésre juttatja, hogy általában jobban szeretné a prófétálás elterjedését, mint a nyelveken szólásét - mégis azt mondja: „Szeretném... hogy mindannyian nyelveken szóljatok” – „Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken.”

A bibliai bizonyítékok mellett tény, hogy sok millió keresztény, ide értve a sok katolikust is, azt állítja, hogy megkapta a nyelvek adományát, és ez az adomány valóban elmélyítette imaéletüket. Ez az állítás püspökök és tudós teológusok, írástudatlan emberek és tíz évnél fiatalabb gyermekek részéről egyaránt elhangzott. Ilyen sok bizonyíték mellett nehéz lenne tagadni, hogy igen sok keresztény, ezek között sok katolikus is lelki segítséget nyert azáltal, hogy megkapta a nyelveken való beszéd adományát. Itt nem egy ritka adományról van szó, mely csak kevesek számára adatik.

A nyelvek adománya elsősorban egy olyan adomány, amely által az ember jobban tud imádkozni. Ez a karizma olyan szótagokban és szavakban nyilvánul meg, melyek a szívből fakadnak, s melyeket maga az imádkozó nem ért. Így, a szavaktól nem akadályozva sokkal könnyebben tudja kifejezni, hogy - tudatosan vagy tudattalanul - mi foglalkoztatja Isten előtt: dicséret, kérés, öröm, panasz vagy elsősorban az Isten iránti szeretet. Többnyire nyugodt beszéd ez, amit az imádkozó vagy kimond, vagy magában tart (1Kor 14,19.27).

A nyelvek adománya nem elragadtatás, a nyelveken való beszéd nem jelent eksztázisba esést. A nyelveken szóló teljesen „magánál” van, de egyúttal teljesen Istennél is. Épp oly könnyen elhatározhatom, hogy nyelveken beszélek, mint ahogy azt, hogy angolul akarok beszélni, ugyanakkor nyelveken is imádkozhatom oly rosszul, mint angolul, olyankor például, amikor szétszórt vagyok.

A nyelveken szólás elsősorban a magán- (mindennapi) imádság területére tartozik; ha valaki a közösségben hangosan imádkozik így, akkor az „értelmezésre” szorul (1Kor 14,2.13.27). Hitelességének vizsgálata a lelkek megkülönböztetésének szabályai szerint történik. Időnként egyes karizmatikus összejöveteleken a dicsőítéseknél az emberek elkezdenek közösen nyelveken énekelni, és ez egy olyan csodálatos, harmonikus és lélekemelő hangzást teremt, amit egyetlen tudós sem tudna megmagyarázni. Nincs karmester, nincs kötött szöveg, nincs kötött zene, nem volt előkészület és mégis a teljes káosz helyett lelkiekben nagyon ösztönzőleg hat - annak jeleként, hogy a Szentlélek működik a nyelvek adományán keresztül.

            A nyelveken szólás megkönnyíti az egész ember Istenhez kapcsolódását. Az imádkozó a Szentlélekben „épül” (1Kor 14,4), gyermekké lesz Isten előtt (Mt 18,3), teste és lelke egysége, lelkének mély rétegei aktivizálódnak. Segít a teljes személyiség integrációjában, és hasonló funkciója van, mint az elmélkedő imaformáknak, melyek az imádság olyan állapotához vezetnek, mint a hosszabb zsolozsmázás, a rózsafüzér és az állandóan ismétlődő Jézus-imádság.

A nyelveken való beszéd nem a szentség jele, de nem is egy nagyon magas lelki adományé. Kétségtelen, hogy néhányan nem azért kapták meg a nyelvek adományát, mert jól tudnak imádkozni, hanem éppen azért, mert nem jól imádkoznak, és segítségre szorulnak az imaéletükben. A nyelvek adománya valójában a szemlélődést segíti elő.

 

Összeállította: Árvai Zoltán plébános



********************************************************************************************************************************************************************





Nyilvános istentiszteletek az Egri Főegyházmegyében


2020. május 18-tól, hétfőtől kezdve ismét tarthatunk nyilvános szentmiséket és más liturgikus cselekményeket templomainkban vagy alkalmas szabadtéri környezetben Főegyházmegyénk egész területén.

Ennek során gondosan tartsuk meg a mindenkori állami előírásokat!

A szertartások során ügyeljünk arra, hogy az egyes résztvevők között másfél méter távolságot tartsunk. Fertőtlenítsük a kilincseket, helyezzünk el kézfertőtlenítőt a bejárat közelében. Kérjük a paptestvéreket és a liturgiában segédkezőket, hogy a szentmise előtt és után fertőtlenítsék kezüket. Figyelmeztessük a résztvevőket a szájat és orrot eltakaró maszk (vagy kendő) használatára.

A szenteltvíztartók továbbra is üresen maradnak, a szentáldozás kizárólag kézbe adással történik.

Perselyezés, adománygyűjtés a mise végén történjen.

További intézkedésig Főegyházmegyénkben fennmarad a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli felmentés, valamint a több gyónónak egyéni bűnvallomás nélkül adható általános szentségi feloldozás lehetősége. Aki azonban így feloldozásban részesül, az később, a legközelebbi egyéni gyónás során tartozik bűneit megvallani.

Ezek a felmentések és óvatossági rendelkezések különösen is az idősek és gyenge egészségűek védelmét szolgálják, akikért továbbra is fokozott felelősséggel tartozunk.

Ahol van rá lehetőség, folytassuk a szentmisék online közvetítését. Ez a fajta kapcsolattartás a hívő közösség tagjaival a járványügyi helyzet remélt javulásával úgy is folytatható, hogy egyes szentmisék helyett más vallási tartalmakat közvetítünk.

A tömegrendezvényeket a hatósági előírások még nem teszik lehetővé, így közösségi alkalmakat csak a járványügyi szabályok megtartásával szervezzünk.

Kérjük a Szentlélek Úristen elevenítő erejét plébániáink és egész egyházmegyénk számára!

E g e r, 2020. május 16.

                                                                                                                   

                                                                                                      Ternyák Csaba
                                                                                                           egri érsek

(Forrás: eger.egyhazmegye.hu)



********************************************************************************************************************************************************************



Az Egri Főegyházmegye továbbra is szünetelteti a nyilvános szentmiséket.


http://www.eger.egyhazmegye.hu/hirek/hirek-200/az-egri-foegyhazmegye-tovabbra-is-szunetelteti-a-nyilvanos-szentmiseket-a-mkpk-majus-1-jen-kelt-kozl?fbclid=IwAR1BKJV7ilm4YBwDt0BaMkda3eliequi8HKIuSJUXYMGW07MTwpsT71HPpA





********************************************************************************************************************************************************************



A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA RENDELKEZÉSE ALAPJÁN 

VISSZAVONÁSIG SZÜNETELNEK A NYILVÁNOS SZENTMISÉK!

 

Az Egyházi Törvénykönyv előírásai szerint a hívek jelen helyzetben felmentést kapnak a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alól.

A közmédia által kínált közvetítések mellett használjuk ki a Szent István Rádió és Televízió által sugárzott és online elérhető tartalmakat, kapcsolódjunk be a szentmise, a déli Úrangyala és az esti rózsafüzér imádság közvetítésekbe.

 

Imáinkkal és példánkkal erősítsük a bizalmat Istenben és egymásban. Gyakoroljuk a nagylelkűség erényét, és ebben a helyzetben különösen is figyeljünk egymásra, főleg beteg és idős embertársainkra.

 

A KEGYTEMPLOM ELŐZETES BEJELENTKEZÉSSEL TOVÁBBRA IS LÁTOGATHATÓ.

A TEMPLOM MEGTEKINTÉSÉHEZ IDŐPONTEGYEZTETÉS A (20) 572-3068 MOBILSZÁMON LEHETSÉGES.



********************************************************************************************************************************************************************


A Jó Pásztor Vasárnapjára (2020. május 3.)

 

Minden évben Húsvét 4. vasárnapján ünnepli az egyház Jézust, mint Jó Pásztort. Ezen a napon imádkozunk papjainkért, papi és szerzetesi hivatásokért is, ismervén Jézus szavát: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába” (Lk 10,2).

Életünket, létünket mi mindannyian a Mindenható Isten szeretetének köszönhetjük, aki szüleinken keresztül akarta, hogy megszülessünk erre a világra. Életünk megalkotásakor Isten egy csodálatos tervet is készített számunkra, és ez a hivatás. Első és legfontosabb hivatásunk – ami mindannyiunkban közös -, hogy szeretetben éljünk. Nehéz feladat ez, mégsem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Isten mennyire szeret minket, Isten hogyan gondolt ránk az örökkévalóságból, és hogyan kívánta megosztani velünk az életét, örömét és szeretetét. Van valaki, aki példát adott nekünk, hogy mit jelent a szeretet. Az Úr Jézus.

Kétségtelenül minden szempontból egy elég nehéz korban élünk, és erről nagyon sokat tudunk beszélni. Mit is mond Jézus? János evangéliumában így olvassuk: „Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem” (Jn 10,27). Tehát a nyáj (a bárányok) a Jó Pásztor (az Isten Báránya) hangjára hallgatnak és nem a világéra. Jézus arra hív, hogy odafigyeljünk hangjára, hozzánk intézett tanítására, az örök érvényű igazságokra.

Szent II. János Pál pápa egyszer így szólt a fiatal fiúkhoz: „Ha hivatást éreztek magatokban, tudjátok meg: ez Krisztus szava! Saját papságát akarja gyakorolni, amikor ti végzitek a szolgálatot: hangotokkal ő akar szólni az emberekhez, általatok ő akarja megbocsátani bűneiket, általatok ő adja magát az Eukarisztiában. Szeretni akar a ti szívetekkel, segíteni a ti kezetekkel, üdvözíteni a ti munkátokkal. Gondolkozzatok el ezen! Valami egészen nagyszerű dologra hív benneteket Jézus! Egészen személyes ügye, hogy mit fogtok felelni. Ennek tudatában válaszoljatok!”

Bennünket, akik megkaptuk a papi hivatás kegyelmét, meghívott az Úr arra, hogy jó pásztorként vezessük a ránk bízottakat. Be kell töltenünk a Jó Pásztor szolgálatát, aki megkeresi az elveszett juhot; az irgalmas szamaritánusét, aki bekötözi a sebeket; az atya szolgálatát, aki visszafogadja a tékozló fiút; az igazságos bíróét, aki nem tesz kivételt senkivel, és akinek az ítélete egyszerre igazságos és irgalmas. A pap tehát jele és eszköze Isten irgalmas szeretetének, amellyel Ő a bűnös ember felé fordul.

Ebben a világban mindannyiunknak, akik a keresztség kegyelmében (a hívek általános papságában) részesültünk, jellé kell válnunk. Akár jó ez nekünk, akár nem, Krisztus a saját eleven szimbólumaivá tett bennünket ezen a világon. Ez a világ, amely azt kérdezi, vajon Krisztus meghalt-e; a világ, amely azt kérdezi, ki az a Krisztus – válaszait csak bennünk, keresztényekben tudja megtalálni. Tetszik vagy nem, a világ számára mi vagyunk Krisztus.

A papi és szerzetesi hivatások ünnepe ma egybeesik az anyák napjával. Gyönyörű hivatás az édesanyáké is: a szerető Isten teremtésében való együttműködés; szeretetté válni a gyermekáldás elfogadása által. Gondolunk a Boldogságos Szűz Máriára, hiszen ő az, aki szeretetből, a szeretet által a szeretetet hozta a világra. Mit tett Mária? Krisztust adta nekünk. Úgy gondolom, nekünk is ez a legfőbb feladatunk: Jézus Krisztust adni ennek a világnak. Jézust az otthonainkban, családunkban; Jézust a munkahelyen és Jézust az iskolában. Biztos vagyok abban, hogy ezt mindannyian szeretnénk, mert mindannyian szeretnénk szeretetben élni. Ez az igazán emberi és boldog élet, mert ez van teli törődéssel, amely mély mint az élet, széles mint az egész világ, és oly távolra néző, mint az örökkévalóság.

Keresztény életformánk a szeretetre, Jézusra épül. Ha mindennap a szeretet mellett döntünk, akkor mindennap hallhatjuk szívünkben a Jó Pásztor szavát: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (Jn 10,28).

 

Ima jó papokért:      

Urunk, adj jó papokat nekünk, ne olyanokat, amilyeneket megérdemlünk!

Akik hivatásuk fenségét átérzik, és azt nem saját fényüknek tekintik.

Akik Neked szolgálni szeretnének, és nem uralkodni akarnak helyetted.

Akik a Te igazságodat hirdetik, és nem a saját igazságaikat terjesztik.

Akik a Te akaratodat kutatják, és nem a sajátjukat erőltetik ránk.

Akik nem szégyellnek Rólad mindenütt beszélni, de tudnak magukról tapintatosan hallgatni.

Akik nem akkor nyugtalanok, ha miattad őket éri bántás, hanem mikor miattuk Téged ér ócsárlás.

Akik hiszik mindazt, amit tanítottál, s azt nemcsak velünk elhitetni akarják.

Akik nem velünk versengve gyűjtik az anyagiakat, hanem velünk együtt járják a göröngyös utat.

Végül kérünk, Urunk, engedd megérteni, hogy ők is csak emberek, mint mi; hogy ők is jobban megértsék: mi bennük keressük jóságos arcod fényét! Ámen.

 

Szent II. János Pál pápa imája:

Szeplőtelen Szűz, az igaz Isten Anyja és az Egyház Anyja, nézd, milyen nagy a te aratásod; járj közben az Úrnál, hogy Isten egész népe a szentségre éhezzék!

Adj nekünk bőségesen papi és szerzetesi hivatásokat, akik erősek a hitben és szorgosan osztogatják Isten szent titkait. Ébressz készséget a fiatal nemzedékben Isten nagyszerű szolgálatára! Ámen.

 

Imádság papi és szerzetesi hivatásokért:

Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted megvalósul.

Úr Jézus, aki Palesztina útjain zarándokolva kiválasztottad és meghívtad az apostolokat, és azzal bíztad meg őket, hogy hirdessék az evangéliumot, a híveknek jó pásztorai legyenek, és ünnepeljék az istentiszteletet, add, hogy ma se hiányozzon Egyházadból a sok szent pap, akik mindenkihez elviszik halálod és feltámadásod gyümölcseit.

Szentlélek, aki ajándékaid folytonos kiárasztása által megszenteled az Egyházat, áraszd ki a megszentelt életre hivatottak szívébe az Isten országa iránti bensőséges és szenvedélyes szeretetet, hogy önzetlen és feltétel nélküli „igen” kimondásával életüket az evangélium szolgálatába állítsák.

Legszentebb Szűz, aki habozás nélkül átadtad magad a Mindenhatónak, hogy megvalósíthassa a megváltás tervét, önts bizalmat a fiatalok szívébe, hogy mindig legyenek olyan buzgó pásztorok, akik a keresztény népet az élet útján vezetik, és olyan megszentelt lelkek, akik a tisztaság, a szegénység és az engedelmesség által tanúskodnak feltámadott Fiad felszabadító jelenlétéről. Ámen. 


***************************************************************************************************************************************************************


A kedves hívek figyelmébe ajánlom a következő információkat, elöljáróban néhány internetes oldalról:


A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nagyhétre vonatkozó közleménye:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-magyar-katolikus-puspoki-konferencia-nagyhetre-vonatkozo-kozlemenye?fbclid=IwAR0UB-Yyrr6q751qUJZ0fD6Q7BG-nbVLxRuOFnQTLmL2MtACgta1sZb3pPc

 

Nagyheti szertartások Egerben:

http://eger.egyhazmegye.hu/hirek/hirek-200/nagyheti-szertartasok?fbclid=IwAR1ykBvblXsg8s-93WcNTh_uhaz8YdiEcxhvpe2ccUfRESFx5oXdp5E3FGY

 

Nagyheti és húsvéti élő liturgiaközvetítések:

https://www.magyarkurir.hu/hirek/nagyheti-es-husveti-elo-liturgiakozvetitesek-osszegyujtottuk-lehetosegeket?fbclid=IwAR3L1TBxVgdGy5P398XYGlusj8VP7jzToelDyv8ndVA_tGxHoa8XztSS6Z0

 

Segédanyag a Nagyhét személyes és családi imádságaihoz:

https://www.liturgia.hu/l/segedanyag-a-nagyhet-szemelyes-es-csaladi-imadsagaihoz/?fbclid=IwAR38BZhrrXydNuYKx50TOUGeMcWVpIzoo9oE-eToB_fYk9Xcma90e7TrwWc


Az állami és egyházi rendelkezések figyelembe vételével kérem a híveket, hogy Húsvét ünnepére tervezett lelki felkészülésüket a tökéletes bánat fölindításával és a lelki áldozás mindennapos végzésével tegyék gyümölcsözővé. A TV nyújtotta szentmise-közvetítések mellett használják ki a Szent István Rádió és Televízió által sugárzott és online elérhető műsorokat. A lentebb olvasható, április havi írásommal kívánok mindenkinek kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket!

 

A tökéletes bánat fölindítása

A bűnbocsánat elnyerésének a bűnös részéről mindig alapvető feltétele a bánat: a bűnök megbánása, mellyel Isten előtt fájlaljuk, hogy vétkeztünk, a bűnt valóban rossznak ítéljük, s egyúttal fölébresztjük a jó szándékot, hogy a bűnt kerülni akarjuk. Rendes körülmények között az Egyházban a súlyos bűnök megbocsátása csakis a gyónás szentségében lehetséges. Olyan helyzetekben, amikor súlyos indok áll fenn, és a gyónási alkalom hiányzik, fölindíthatjuk magunkban a tökéletes bánatot (lat. contritio perfecta) - melynek indítéka az Isten iránti tökéletes szeretet -, s Isten bocsánatát így is elnyerhetjük. Azonban egy ilyen tökéletes bánat fölindítása magában kell, hogy foglalja a mielőbbi gyónás szándékát. 

A tökéletességre törekvő lelkek számára a tökéletes bánat az istenszeretet gyakorlásának egyik módja.

 

Ima a tökéletes bánat fölindításához:

Teljes szívemből bánom, ó, édes Istenem, hogy Téged oly sokszor és oly nagyon megbántottalak, mert ezáltal méltatlanná lettem kegyelmedre, kedvedből kiestem és mind ideig-, mind örökkévaló büntetésedet megérdemeltem.

Kiváltképpen pedig azért bánom bűneimet, mert Téged, legfőbb jót, legjobb Atyámat és legnagyobb jótevőmet megbántottalak.

Ó, édes Istenem, erősen felteszem magamban a szándékot, hogy a Te kegyelmeddel Téged, szerető jóságos Istenemet semmi bűnnel, de legfőképp ... –al/-el (itt gondolj arra a bűnre, amely ellen különös törekvéssel küzdesz) meg nem bántalak és a bűnre szolgáló alkalmakat gondosan elkerülöm.

Kérlek, Uram, őrködjék fölöttem jóságos szemed, és add, hogy a holnapi napot a mainál jobban használjam!

Boldogságos Szűzanyám, szent Őrzőangyalom, legyetek velem! Ámen.

 

Lelki áldozás

A lelki áldozás (lat. communio spiritualis) az áldozás egyik módja, amikor fizikai módon nem tudja valaki magához venni az Oltáriszentséget, de vágyódik az égi kenyérre; ekkor lelkileg mégis elnyerheti a szentáldozás kegyelmeit. Fontos azonban tudni, hogy a lelki áldozásra ugyanúgy fel kell készülnie a hívőnek, mint egyébként a rendes szentáldozásra, vagyis a kegyelem állapotában kell lennie.

A lelki élet szempontjából nagyon fontos:

a) napjában többször is lehetőség van a lelki áldozásra, akkor is, ha valaki képtelen szentáldozáshoz jutni, de akkor is, ha ténylegesen meg tudott áldozni;

b) nem követ el szentségtörést az, aki tudja, hogy gyónnia kellene, de az adott helyzetben és időben nincs rá módja és lelki áldozást végez.

A lelki áldozásnak az ismerete a harmadik évezred elején a paphiány miatt nagyon fontos, és a szentségi élet közelében való megmaradást biztosíthatja azoknak, akik el vannak tiltva a gyónástól és szentáldozástól (pl. a rendezetlen házasságban élőknek).

 

Ima a lelki áldozáshoz:

Uram Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből. Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek magamhoz fogadni a szentáldozásban, hogy Veled élhessek. Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe, és végy lakást benne örökre!

A mi Urunk Jézus Krisztus Teste őrizzen meg engem az örök életre!

Köszöntelek, ó Jézus az én szegény szívemben. Neked adom magamat egészen. Tied akarok lenni életemben és halálom után is. Ámen.

 

Lelkipásztori szolgálat a járvány időszakában:

Ha súlyos vagy haldokló beteg van a családban és kérik részére a betegek szentségét (szentkenet), akkor hívjanak a 06-20-572-3068 mobilszámon.

Az egyházi temetéseket természetesen a járvány időszakában is végezzük, betartva az erre vonatkozó rendelkezéseket.

Keresztelést, házasságkötést lehetőleg halasszák későbbre. Minden más fontos ügyben keressenek a fenti mobilszámon.


********************************************************************************************************************************************************************


2020. április 19. – Az Isteni Irgalmasság Ünnepére 

Szent II. János Pál pápa és az Isteni Irgalmasság

 

Tizenöt éve annak, hogy a szentként tisztelt II. János Pál pápa az örökkévalóságba költözött. Boldoggá avatási eljárását már 2005. november 4-én - hét hónappal a halála után - elindították. Lengyel származású pápaként sokat fáradozott azon, hogy világszerte egyre szélesebb körben ismertté és elfogadottá váljék a szintén lengyel Maria Faustyna Kowalska szerzetesnővér Naplójának tartalma. A Napló magyar nyelven először 1998-ban jelent meg Egerben, főegyházmegyei engedéllyel (fordította: Trojan Márta; szerkesztette: Antalóczi Lajos).

Jézus a 20. században Mária Fausztinát választotta ki, hogy Isten irgalmasságának apostola legyen. Látomásban fölszólította, hogy hirdesse a minden embernek szóló isteni irgalmasságot; szüntelenül kérje ezt az irgalmat mindenki számára, és terjessze az isteni irgalmasság tiszteletét. Naplójában Mária Fausztina mindent hűségesen följegyzett, amint ezt Jézus kérte tőle. Leírta Istennel való bensőséges kapcsolatát, misztikus élményeit, testi, lelki szenvedéseit, és természetesen az Isteni Irgalmasság üzenetét, amit Jézus bízott rá: „Ma téged küldelek az egész emberiséghez irgalmasságom üzenetével. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani, és Irgalmas Szívemre ölelni”. Mária Fausztina nővérnek Jézus hűséges menyasszonyaként valóban sikerült elindítania az isteni irgalmasság tiszteletét. Szentség hírében halt meg 1938. október 5-én, 33 évesen.

II. János Pál pápa - aki fiatal korát Fausztina kolostora közelében töltötte és krakkói érsekként foglalkozott az ügyével - 2000-ben elrendelte az Isteni Irgalmasság ünnepét a Húsvétvasárnapot követő vasárnapra. 2002. augusztus 17-én fölszentelte a Fausztina nővér sírja fölé épült krakkói Isteni Irgalmasság-templomot, melynek altemplomában magyar kápolna is van. II. János Pál pápa Fausztinát 1993. április 18-án boldoggá, 2000. április 30-án szentté avatta (mindkét dátum Húsvét 2. vasárnapjára esett). Szent Fausztina nővér liturgikus emléknapját halálának napjára (X. 5.) helyezték. Amikor a pápa 2005. április 2-án elhunyt, éppen az Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliája volt…

 

1999-ben jelent meg az egri Kisboldogasszony Plébánia és az egri Főegyházmegyei Könyvtár kiadásában az „Irgalmad többet ér, mint az élet” (Zsolt 62,4) - Gondolatok az Isteni Irgalmasságról és lelkipásztori lehetőségeiről című könyv. A könyvet - a 2000. év decemberében elhunyt - Antalóczi Lajos pp. prelátus, plébános, érseki könyvtárigazgató szerkesztette és Katona István egri segédpüspök lektorálta. Az alábbiakban ebből a könyvből hozok részleteket. Elsőként a bűn elhatalmasodásáról szóló fejezetből:

 „Felettébb vigasztaló a Szentírás második kijelentése az elhatalmasodott bűnnel kapcsolatban: „Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem” (Róm 5,20b). Úgy véljük, az utolsó százhetven év, az utolsó idők szembetűnő jellemzői között említhetjük a bűn térhódítása mellett a nyomában járó pusztítást, és a túláradó kegyelmet. Megítélésünk szerint a Mária-üzenetek éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság megnyilatkozásai az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei. Míg a Mária-jelenések a bűn elhatalmasodásától és annak következményeitől kívánnak megóvni bennünket, addig az Isteni Irgalmasság a bűn áldozatait szólítja meg, és akarja visszavezetni az Evangéliumhoz. Isten a bűneink révén felhalmozódott tartozás teljes elengedését kínálja, s egyben segítségét ajánlja az élet teljes rendezéséhez. A mi feladatunk csupán a készséges együttműködés Isten akaratával.

Az ember teljesen szabadon dönthet az Isteni Irgalmasság üzenetének elfogadása vagy elutasítása ügyében. Ajánlatos azonban tudnia Jézus figyelmeztetéséről: „Ó, szegények, akik nem akarnak élni Isten irgalmasságának csodájával; hiába fogtok majd könyörögni, már késő lesz” (Napló 1448). „Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia” (Napló 1146).”

 

A könyv külön fejezetben foglalja össze II. János Pál tanítását az isteni irgalmasságról:

 

„II. János Pál pápa három évtizeden át (krakkói segédpüspökségétől kezdődően), pontosabban 1963-1993-ig dolgozott Faustyna Kowalska Naplójának egyházi elfogadtatásán. Feltehetően a Napló tartalma is hozzájárult ahhoz, hogy második enciklikáját az Isteni Irgalmasságnak szentelte.

            Az említett történelmi szükséghelyzet a sérült emberiség mai helyzete, amely kifejeződik egyrészt az Egyházban tapasztalható negatív jelenségek, másrészt az elhatalmasodó bűn és annak valamennyi következménye által. Ez teremti meg, s jelent sürgető felszólítást az Egyház számára, hogy mélységében mutassa be az „irgalmasság Atyjának” Krisztus által feltárt misztériumát. Megérett az idő, a történelem Isten irgalmasságának mélyebb megismerésére és a belőle fakadó lelki javak gyümölcsöztetésére, az evangelizációba való beépülésére.

II. János Pál pápa történelmi sürgetésnek tett eleget a Dives in misericordia (Irgalmasságában gazdag Isten) c. enciklikájának kiadásával. (A cím utalás az Ef 2,4-re: „De az irgalmasságában gazdag Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy, bár bűneink miatt holtak voltunk, Krisztussal életre keltett minket.”) A történelmi szükséghelyzetről a pápa így ír: „Úgy tűnik, korunk emberének lelkülete szembefordul az irgalmas Istennel, talán jobban, mint korábban. S azt is megpróbálja, hogy az emberi szívből kiirtsa és az életből kiiktassa az irgalom gondolatát is. Mert úgy véli, az irgalom szava és fogalma nehézséget okoz annak az embernek, aki a történelemben eddig tapasztalt mértéken messze túl úrrá vált…, s hatalma alá vetette a földet és uralkodik rajta. … A mai világ állapota… több olyan fenyegető jelenséget is mutat, amelyek minden eddig ismert veszedelemnél sokkal rosszabbak. … Istennek, az ’irgalmasság Atyjának’ Krisztus által föltárt misztériuma olyan különleges felszólítássá válik, mely az embert fenyegető mai veszedelmek közepette az Egyház felé hangzik el” (DM 7-9). Az enciklika célja: Krisztusban megmutatni „az irgalom Atyját, a teljes vigasztalás Istenét” (2Kor 1,3). A pápa ebben a művében gazdag tanítást ad az Isteni Irgalomról.

Az enciklika hosszan taglalja a Szentírás tanítását az Isten irgalmáról, majd kifejti, hogy Mária is „részese az irgalom kinyilatkoztatásának”, aki „tapasztalta és kiérdemelte” az irgalmat, sőt istenanyasága miatt egyenesen az „irgalom eszköze”. Ennek kapcsán „szólíthatjuk Máriát az Irgalom Anyjának (Mater Misericordiae), Irgalmas Úrnőnek (Domina Nostra Misericordiae) és az Isteni Irgalom Anyjának (Mater Divinae Misericordiae). Mindhárom megszólításban súlyos teológiai tartalom rejlik…” (DM 56). A továbbiakban az Isten irgalma és mai világunk kapcsolatáról esik szó az enciklikában.

Ezt követően a Szentatya így tanít: „Mivel az irgalom a végtelen Isten tökéletessége, maga is végtelen. Ezért határtalan és kimeríthetetlen az Atya készsége arra, hogy befogadja tékozló fiait, ha hazatérnek. Ugyanezért végtelen a bűnbocsánat lehetősége és gyorsasága is: a Fiú csodálatos áldozatának értéke miatt. Ezt a hatalmat semmiféle emberi bűn nem képes felülmúlni, de még csökkenteni sem.” Egyedül a bűnben való megátalkodottság tudja megkötni ezt a jóságot. Róma Püspöke figyelmeztet: aki részesedni akar ebben az irgalomban, annak be kell látnia bűnösségét, meg kell térnie, irgalmasnak kell lennie, és a „megtérés állapotában” kell élnie (DM 78-80).

A befejezésben a pápa felszólít bennünket: „Könyörögjünk Istenhez az irgalomért századunk embere számára!” (DM 98). „Mária közbenjárásával könyörögjünk, aki szüntelenül hirdette a ’nemzedékről nemzedékre’ szóló irgalmat. De imádságunkhoz mindazok közbenjárását is várjuk, akikben a hegyi beszéd szavai már valóra váltak: ’Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmat nyernek’” (DM 101). A pápa elmondja: az Egyház feladata, hogy folytassa az irgalom kinyilvánítását. (Vállalnia, hirdetnie és élnie kell az isteni irgalmat.) Az Egyház azért él, hogy az irgalom jele legyen.

A Szentatya így fejezi be enciklikáját: „Minél hevesebben ellenkezik az emberi történelem, minél élesebben mutatkoznak korunk világi kultúrájának különbségei, és minél inkább tagadja az emberiség Istent, annál inkább kell közelednünk ahhoz a misztériumhoz, amely öröktől fogva Istenben rejtőzött, majd Jézus Krisztus által az időben valóban közöltetett az emberrel” (DM 103).

            Az elhatalmasodott bűnnel szemben a szeretet Istene túláradó kegyelmében, tevékeny szánalmában utánamegy az elveszett báránynak. Újra és újra figyelmeztet a veszélyekre, és az Istenhez való visszatérésben megoldást és segítséget kínál. Így volt ez az Ószövetségben, és így van ez ma is. Ennek vagyunk tanúi többek között a Mária-jelenések esetében, s erről szól az Isteni Irgalmasság üzenete is.”

 

Ezzel az összeállítással kívánok minden kedves hívőnek és olvasónak kegyelmekben gazdag Húsvétot! Imádságos köszöntéssel: Árvai Zoltán plébános


********************************************************************************************************************************************************************


A keresztúti ájtatosság


A Katolikus Egyház Katekizmusa így tanít a népi vallásosságról: „A szentségek és szentelmények liturgiáján kívül a katekézisnek figyelemmel kell lennie a hívők és a népi vallásosság jámborsági gyakorlataira is. A keresztény nép vallásos érzéke kezdettől fogva sok jámborsági formát talált, melyek körülveszik az Egyház liturgikus életét. Például az ereklyetisztelet, a búcsújáró helyek fölkeresése, zarándoklatok és körmenetek, keresztúti ájtatosság, vallásos táncok, rózsafüzér és érmek viselése stb. Ezek a kifejezési formák folytatják az Egyház liturgikus életét, de nem helyettesítik. „Fontos azonban, hogy ezek az áhítatgyakorlatok alkalmazkodjanak a liturgikus időkhöz, legyenek összhangban a liturgiával, mintegy abból fakadjanak, és arra készítsék föl a népet; a liturgia ugyanis természeténél fogva messze minden ájtatosság fölött áll.” A keresztény élet a liturgián kívül a különböző kultúrákból fakadó népi jámborsági formákkal is táplálkozik. Az Egyház támogatja a népi vallásosság megnyilatkozásait, melyek evangéliumi ösztönt és emberi bölcsességet fejeznek ki és gazdagítják a keresztény életet, ugyanakkor törekszik arra, hogy a hit világosságával megvilágosítsa őket.” (1674, 1675, 1679 p.)

A keresztút az Egyház régi és megszentelt ájtatossági gyakorlata, mellyel a hívők felidézik Krisztus üdvösséghozó szenvedésének egyes mozzanatait; megilletődött figyelemmel szemlélik, s azért imádkoznak, hogy e szent keresztút gyümölcsei lelkükben is megteremjenek. A keresztút a századok során kiformálódott mai alakjában 14, - újabban Jézus feltámadását is hirdetve15 - állomásból, stációból áll. Végzéséhez hozzátartozik, hogy valóban végigjárjuk e stációkat, hogy átélhessük Urunk kereszthordozásában való részvételünket. A betegek, akik számára lehetetlen, hogy templomban az állomásokat végigjárva végezzék, a keresztút képeit vagy egy keresztet maguk előtt tartva lélekben menjenek állomásról állomásra. Templomainkban Nagyböjt minden hetén van közös keresztút. De kívánatos, hogy a hívők a Nagyböjtben és azon kívül is, minél gyakrabban egyéni áhítatgyakorlat formájában is elvégezzék.

Jézus szenvedéseinek e szemlélete nagyon termékeny. A szentségeken és a liturgikus szertartásokon kívül talán nincs is lelkünk számára hasznosabb ájtatossági gyakorlat, mint a jól végzett keresztút. Természetfeletti hatékonysága határtalan. A passió Jézus misztériumainak legbelsőbb szentélye, a mi legfőbb Főpapunk kiváltságos műve. Különösen itt ragyogtatja erényeit, és amikor mi őt szenvedéseiben szemléljük, akkor megadja nekünk – hitünk mértéke szerint – a kegyelmet, hogy mi is gyakoroljuk azokat az erényeket, amelyeket ő mutatott meg e szent órák alatt. Sohase felejtsük el, hogy Jézus Krisztus nem holt és erőtlen mintakép, hanem mindig élő és természetfölötti módon létrehozza azt a tökéletességet, melyet személyében szemlélnek és imádnak azok, akik a megkívánt állapotban közelednek feléje.

Aki a szent keresztutat kívánja gyakorolni, szívbeli bánatot és töredelmet ébresszen magában elkövetett bűnei miatt, és tegyen fogadást, hogy magát meg fogja jobbítani. Őszinte szándéka legyen, hogy Jézus Krisztus kínszenvedése és az előadott titkok fölött elmélkedni fog. Kérje Isten kegyelmét, hogy ezen emlékgyakorlást jól elvégezhesse, és az itt nyerhető búcsúkban részesüljön. Mielőtt kezdenénk, idézzük emlékezetünkbe Szent Pál ajánlását: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt… Ő megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Filippi levél 2,5.8) (Dom Columba Marmion alapján)

A továbbiakban egy régi, 1915-ből való keresztúti ájtatosság elmélkedéseit ajánlom a kedves híveknek azzal a célzattal, hogy segítségükre legyen a nagyheti szertartásokra való készületben. Kívánom, minden kedves olvasónak, hogy a megváltás kegyelmét és az ebből fakadó keresztény derűt hordozza nap mint nap a szívében!

Árvai Zoltán plébános

 

I. állomásnál - Jézus Pilátus által elítéltetik

 

Ezen első állomás jelenti Pilátus házát, hol a mi Üdvözítőnk, minekutána kegyetlenül megostoroztatott, tövissel koronáztatott, Pilátustól gyalázatos halálra ítéltetett.

Gondold meg itt szánakodó szívvel, keresztény lélek, a te Üdvözítődnek azon nagy alázatosságát és békességes tűrését, mellyel vette a hamis bírónak ezen törvénytelen ítéletét, minden mentegetés, ellenmondás és háborodás nélkül, kész levén ily gyalázatos és keserves halált szenvedni, hogy téged, keresztény lélek, az örök átok alól felszabadítson; s ezzel oktatott téged, hogyan fogadd el te is a világnak és az embernek irántad való balítéleteit, rágalmazásait.

 

II. állomásnál - Jézus a nehéz keresztet vállaira veszi

 

Ezen második állomás jelenti azon helyet, hol a kegyetlen hóhérok a nehéz keresztet Üdvözítőnk sebes vállaira tették.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, a sebekkel rakott, fájdalmaktól bágyadt Jézus mily nagy örömmel veszi vállára a keresztnek nehéz terhét és halálának eszközét, neked példát hagyván, hogyan viseljed az életnek keresztjét; és pirulj el, hogy a penitenciának és világi nyomorúságnak könnyű keresztjét, mely nem halálodnak, hanem örök életednek eszköze, nem akarod hordozni. Tégy fogadást jobbulásodról.

 

            III. állomásnál - Jézus először rogy össze a kereszt alatt

 

Ezen harmadik állomás jelenti, miképpen az áldott Jézus az ő szent vérének szüntelen való folyása miatt erőben megfogyatkozván, a kereszt terhe alatt először esett arccal a földre.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, az ő békességes tűrését, midőn sok rugdalásokra, ütésekre hallgat a te Urad Istened; se nem siránkozik, se nem panaszkodik, sőt csak egy ellenkező szót sem szól az őtet szidalmazó és bántalmazó hóhéroknak; midőn ellenben te nyavalyáidban, nyomorúságodban egészen türelmetlen vagy, panaszra, átkokra, káromkodásokra fakadsz. Oh tanulj a Krisztustól.

 

            IV. állomásnál - Jézus szent anyjával találkozik

 

Ezen negyedik állomás jelenti nekünk, hogy a mi édes Üdvözítőnk a kereszttel az ő keseredett anyjának elébe jön.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, mily nagy fájdalmára esett légyen Máriának, látván az ő ártatlan Fiát egészen vértől elborítva és a kereszt terhe alatt hurcoltatni; azonban fontold meg azon szerelmes szókat, melyekkel ezen két keseredett lelkek, Jézus és Mária, egymással szólottak légyen, és pirulj el, hogy eddig se Jézus szenvedése, se Mária keserűsége nem indította szánakodásra kemény szívedet. Esedezz neki, hogy a végső órádnak ütésekor neked is mint pártfogód elődbe jöjjön.

 

            V. állomásnál - Simon a kereszt vitelében segíti Jézust

 

Ezen ötödik állomás jelenti, hogy minekutána Üdvözítőnk annyira elerőtlenedett volna, hogy már nem vihetné a keresztet, Simon Cireneust hajtották segítségére a zsidók, nem szánakozásból, hanem dühösségből, hogy Krisztust életben a Kálvária hegyére vihessék és két lator közt megfeszíthessék.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, mily nagy keserűsége volt légyen Jézusnak egyrészt az ő halálát szomjúhozó zsidóknak kegyetlensége, másrészt Cirenei Simonnak vonakodása a kereszt hordozásában; te is azon Simonnak ismerjed magadat, ki a reád bocsátott keresztet nem készakaratból, hanem csak kénytelenségből hordozod, ki Jézust nem akarod megsegíteni. Miért is utáld meg kegyetlenségedet.

 

            VI. állomásnál - Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

 

Ezen hatodik állomás jelenti azon helyet, melyen a jószívű Veronika asszony a keresztet hordozó Krisztusnak vérbe borult szent orcáját látván, szánakodásból kézkendőjét odanyújtá neki, mellyel megtörülvén magát Jézus, az ô sebekkel rakott ábrázatjának eleven képét rajta hagyta.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, ezen asszonynak gyengéd ájtatosságát, és ellenben lásd a te szívednek keménységét, ki nem hogy szánakodnál a te Jézusodon, hanem inkább naponkint bemocskolod szent orcáját bűneiddel. Mondj azért ellene kegyetlenségednek.

 

            VII. állomásnál - Jézus másodszor rogy össze a kereszt alatt

 

Ezen hetedik állomás jelenti ama jeruzsálemi kaput, melyhez jutván édes Üdvözítőnk, az ő nagy erőtlensége miatt másodszor esett arccal a földre, hol újólag verettetett, szidalmaztatott.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, hogy a te Istened és Üdvözítőd a fájdalmak nagy volta miatt arccal esvén a köves földre, nem hogy mindjárt felsegíttetett volna, hanem inkább rugdaltatott, taszigáltatott, és mintegy csúf a goromba néptől kinevettetett. De tudd meg, hogy a te fennhéjázó kevélységed volt ezen szörnyű esésnek oka, azért alázd meg magadat, vágyódásidat, godolatidat.

 

            VIII. állomásnál - Jézus találkozik Jeruzsálem síró hölgyeivel

 

Ezen nyolcadik állomás jelenti azon helyet, hol keservesen siránkoztak a szánakodó ájtatos asszonyi személyek a szenvedő Jézus fölött, kiket ellenben ő nagy szeretettel vigasztal vala.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, a te Jézusodnak szeretetét, aki noha a szörnyű kínok miatt holt eleven volna, mindazáltal mintegy elfelejtkezvén a maga keserűségéről, a siránkozó asszonyokat vigasztalta, midőn te csak egy könnyhullatást sem öntesz, nem szánakodol az éretted szenvedő Krisztuson. Vesd végét háládatlanságodnak és tanulj rajta szánakodni.

 

            IX. állomásnál - Jézus harmadszor rogy össze a kereszt terhe alatt

 

Ezen kilencedik állomásnál lásd, keresztény lélek, minémű sorsban volt Krisztus, midőn a Kálvária hegyének tövéhez eljutott volna, ahol harmadszor is földre esett és új sebeket kapott.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, a sok bosszúságokat, rugdalásokat és veréseket, melyekkel a hóhérok Krisztust a felkelésre kényszerítették, csakhogy elevenen vihessék a hegyre és megfeszíthessék; de egyszersmind vedd észre ebből, mily szörnyű teher legyen a bűn, mely Üdvözítődet oly sokszor a földre ejtette. Téged is szintén pokolra taszítottak volna gonoszságid, ha az ő kínszenvedésének és halálának érdeme meg nem tartott volna. Tanuld tehát kerülni a bűnt.

 

            X. állomásnál - Jézus ruházatától megfosztatik

 

Ezen tizedik állomás jelenti, hogy midőn szerelmes Üdvözítőnk a Kálvária hegyére jutott, a dühös hóhérok által ruhájától újonnan megfosztatott.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, Üdvözítőnknek nem csak ama nagy fájdalmait, melyeket szenvedett, midőn a dühös hóhérok testéhez ragadott ruháját lerángatták és behártyázott sebeit megújították, hanem azon szégyent is, midőn a tisztaságos Jézus annyi nép előtt meztelen látta magát, s vigasztalás helyett epével és mirhával kevert borral itatták; a te titkos gyönyörködtetéseid valának azon keserű csöppek. Honnét szánakodjál keserűségén és siránkozzál.

 

            XI. állomásnál - Jézust a keresztre felszegeztetik

 

Ezen tizenegyedik állomás jelenti azt a helyet, ahol a mi Üdvözítőnk ruhájától egészen megfosztatván, a keresztre vonattatott és ahhoz szent anyja láttára vas szegekkel szegeztetett.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, a te Jézusodnak szörnyű fájdalmát, melyet szenvedett, midőn az irgalmatlan hóhérok szentséges kezeit s lábait erőszakosan a keresztre vonták, hogy a tompa vas szegekkel általlyukgatnák. Egyszersmind fontold meg a boldogságos Szűz Anyának azon keserűségét, melytől elboríttatott, midőn ezen iszonyú kegyetlenséget szemlélte, s ezért fogj valahára te is a te testednek megfeszítéséhez.

 

            XII. állomásnál - Jézus kiadja lelkét a keresztfán

 

Ezen tizenkettedik állomás jelenti a helyet, melyen a kereszt a megfeszített Krisztussal két lator között fölemeltetett.

Gondold meg itt, ájtatos lélek, Krisztusnak nagy arca pirulását, midőn az egész nép láttára mezítelenen szemlélte magát a két lator közt; emeld fel lelki szemeidet és lássad azon szörnyű fájdalmait, melyeket érzett, midőn kezei, lábai tompa vas szegekkel általverettek; gondold meg végre, mily szeretetet mutatott mindenekhez; ellenségeiért könyörgött, a latornak paradicsomot ígért, szent anyját Jánosra bízta, végre lehajtván fejét, a te szerelmedből kiadta szent lelkét. Innét, ha valami érzékenység vagyon benned, szánakodjál a te Krisztusodon, és melledet vervén kérjed bűneidnek bocsánatját.

 

            XIII. állomásnál - Jézus a keresztről levétetik

 

Ezen tizenharmadik állomás jelenti azon helyet, melyen Krisztus teste a keresztről levétetvén, szent anyja ölébe tétetett.

Gondold meg itt, keresztény lélek, mily hegyes tőr járta által akkor anyai szívét! És ha iránta való szeretetednek egy szikrája vagyon még benned, engedd, hogy járja által azon tőr a te szívedet is, hogy így mindenkor elevenen érezze a fájdalmakat, melyeket kellett éreznie Mária szívének.

 

            XIV. állomásnál - Jézus koporsóba tétetik

 

Ezen tizennegyedik és utolsó állomás jelenti a mi Urunk Jézus Krisztusnak temetőhelyét.

Gondold meg, keresztény lélek, mily nagy ájtatossággal temettetett el Krisztus áldott teste; sírtak az asszonyok, sírtak tanítványai, de mindenek fölött az ő szent anyja, kinek fájdalma határtalan vala, midőn már egészen megfosztva látta magát szerelmes fiának jelenlététől, minemű fohászkodásokra fakadott, onnét elmenvén, hányszor tekintett vissza temetőjére, jelentvén, hogy oda volna téve az ő legszentebb záloga. Oh keresztény! Szégyenülj meg, hogy ezen fájdalmas útban elegendőképpen nem szánakoztál a teéretted szenvedett és meghalt Krisztusodon.



********************************************************************************************************************************************************************


A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária tisztelete

 

Mária-tiszteletünk egyik szép formája a lourdes-i jelenésekre való emlékezés. 1858. február 11-e és július 16-a között 18 ízben jelent meg a Szent Szűz Lourdes-ban, a Pireneusok francia oldalán egy kis parasztlánynak, Bernadette Soubirous-nak. Ezt a csodás eseménysort dolgozza fel a február 11-e előtt vagy után 9 napon át megtartott (másutt a jelenések napján végzett) lourdes-i ájtatosság.

 1858. február 11-én délben, a Boldogságos Szűzanya hófehér ruhát viselve, égszínkék övvel derekán, fejét fehér fátyollal borítva, jobb karján pedig aranyszálra fűzött kristálygyöngy olvasóval jelent meg a 14 éves Bernadette-nek. A jelenések helyén, egy sziklahasadékban forrás fakadt, melynek vize máig számtalan csodás gyógyulás eszköze. A forrás és az első gyógyulások nem győzték meg az emberek jó részét. A március 25-i jelenés alkalmával a „szép hölgy” a gyermek megismételt kérdésére megnevezte magát: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Ez rendkívüli módon elgondolkodtatta a kételkedő papságot. (Alig tudhatták csak néhányan, hogy IX. Piusz pápa négy évvel korábban, 1854. március 25-én hirdette ki a szeplőtelen fogantatás dogmáját!). A jelenésekben a Szűzanya háromszor szólított fel bűnbánatra, és biztatott a bűnösök megtéréséért végzett imára, a rózsafűzér imádkozására.

  Bernadette sokat szenvedett látomásai miatt. Csúfolták, megalázták, meghurcolták, de ő híven kitartott a jelenések valódisága mellett. Az események után hamarosan apácanövendék lett Nevers-ben. 13 évig volt szerzetes. Fiatalon, súlyos betegség türelmes és hősies elviselése után 1879. április 16-án meghalt. Harmincöt éves volt. Holttestét 1925. augusztus 5-én, boldoggá avatásának évében exhumálták, és csodálatos módon épségben találták. A lourdes-i látnokot 1933. december 8-án XI. Piusz pápa avatta szentté. Bernadette Soubirous holtteste a nevers-i kolostorkápolnában látható. Aranyozott kristálykoporsóban várja a feltámadást.

 A lourdes-i események azt példázzák, hogy a Szent Szűz örök boldogságunk érdekében szinte kézzelfogható közelségbe hozza a természetfölötti valóságot. Zarándoklatra hívja az egész világot, mert erősíteni akarja gyermekeinek hitét a kísértő elleni harcában, és bűnbánatra szólít fel. Lourdes, és a rendkívüli gyógyulások áldásos hatása a hitéletben ma is érvényesül, és felmérhetetlen kegyelmek forrása. Lourdes szelleme végső soron a lelket kívánja gyógyítani. Ez esetenként egészen rendkívüli eredményeket szül. Mindössze Henri Lassare, Franz Werfel és Alexis Carrel nevét említem, akik könyvben is elmondják élményüket és Lourdes történetét.

 Lourdes a katolikus világ egyik legismertebb és leglátogatottabb kegyhelyévé lett. A jelenés barlangja fölötti sziklákon közadakozásból hatalmas bazilika létesült 1871-ben, a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Hamarosan egy másik templom is épült Rózsafűzér Királynőjének.  1958-ban pedig egy hatalmas földalatti bazilikát szentelt föl Roncalli bíboros, a későbbi XXIII. János pápa. A zarándokok pedig özönlenek a kegyhely felé, a világ minden tájáról (évente kb. ötmilliónyian).

 A lourdes-i Szűzanya bevonult a világ katolikusainak életébe és szinte alig van település, ahol képe, szobra vagy barlangja ne lenne a Szeplőtelen Fogantatásnak. Tisztelete a hívő emberek körében igen sokrétű. Szeretete szívünkből kitörölhetetlen.     



********************************************************************************************************************************************************************


2020. január 12: Urunk megkeresztelkedésének ünnepe

„Ő a tisztábbnál is tisztább, Krisztus megkeresztelkedik. Megszenteli a vizet, hogy megtisztítson minket. A keresztség fürdőjéből jön az üdvösség, a vízből a Szentlélek. Az alámerülésből emelkedünk Istenhez” (A keleti Egyház liturgiájából)

Urunk megkeresztelkedésének eseménye valójában Vízkereszt (Epifánia) főünnepéhez tartozik, ami Isten hármas megjelenését, megnyilvánulását hirdeti meg. Egyrészt a napkeleti bölcsek hódolatát a kisded Jézus előtt. A gyermekben elismerik a várva várt Messiás-királyt. Ajándékaikkal kinyilvánítják az Ő isteni fönségét. Másrészt az ünnep teljes tartalmához tartozik Krisztus megkeresztelkedésének misztériuma, amikor az Atya és a Szentlélek kinyilvánította, hogy Jézus a Fölkent. Az ünnep misztériumaihoz tartozik a kánai menyegző csodája. Ez is epifánia, mert ez volt Jézus első csodája, isteni hatalmának első kinyilvánítása. Eredetileg ezt is Vízkeresztkor ünnepelték, most a Vízkereszt utáni 2. vasárnap evangéliuma emlékezik meg róla a liturgikus „C” évben.

Mindhárom esemény közös abban, hogy Jézus Krisztusban a világunkba érkező Isten Fiát mutatja be. Jézus 30 évesen megjelenik Betániában, a Jordán folyónál. A názáreti évek rejtett csendjéből most kilép a nyilvánosság elé. Eljött az ideje, hogy megkezdje megváltói küldetését. Jézus először Jánoshoz megy. Részesedni kíván abból a keresztségből, amely a bűnös ember bűnbánatát hivatott kifejezni. Márk evangélista így örökítette meg ezt az eseményt: „És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik””(Mk 1,10-11). A mai napon a mennyei Atya az, aki a Szentlélekkel egységben kinyilvánítja, hogy Jézus a Fölkent. Ő valóban Isten Fia!

Örvendezzünk mindnyájan e napon! Örvendezzünk Jézus messiási beiktatásának, annak az ünnepi nyitánynak, mely Jézus embert üdvözítő és világot megváltó tetteinek enged folytatást! Persze kérdezhetné valaki: milyen Megváltó az, akinek küldetése kezdetén keresztelkednie kell?! Valóban: János keresztsége a bűnbánattartásra szólított fel. Miért vállalta mégis Jézus, hogy beáll a bűnösök sorába? „Ő a tisztábbnál is tisztább”. Az üdvösséget hozó Jézus bűntelen, viszont magára vette a világ minden bűnét. Ő az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit. Hófehér tiszta bárányként jött közénk, és engedte, hogy fekete báránnyá váljék, bűneink szennyének magára vétele által. Ezért, és hogy példát adjon, veszi fel Jánostól a bűnbánat keresztségét. Amint látjuk: Jézus olyan, aki közösséget vállal a bűnös emberiséggel, hogy aztán kiemeljen minket romlott emberi természetünk mocsarából.

„Krisztus megkeresztelkedik. Megszenteli a vizet, hogy megtisztítson minket”.    

Ebben áll ünnepünk misztériuma és szentségi titka: nem a víz szenteli meg Jézust, hanem Jézus az, aki megszenteli a vizet. Ezért lehet számunkra a keresztség vize: a megújulás fürdője és üdvösségünk nyílt kapuja. Keresztelésünkkor mi is beleálltunk a Szentháromság isteni szeretetének folyamába, és Jézus érdemeiért részesültünk a fogadott fiúság kegyelmében.

Lezárult a karácsonyi időszak. Jézus Krisztus életpéldáját követve tartsunk mi is bűnbánatot és nyerjünk bűneinkre bocsánatot. Újuljunk meg lélekben, így kerülvén Mennyei Atyánkhoz egyre közelebb. 


********************************************************************************************************************************************************************


Karácsony Ünnepi Miserend



December 24. Kedd. Karácsony Vigiliája.

                            Éjféli szentmise: 21.00 Demjén, 22.30 Egerszólát, 24.00 Egerszalók.

December 25. Szerda. Urunk születése, Karácsony - Parancsolt ünnep.

                              Ünnepi szentmise:  8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 12.30 Demjén.

December 26. Csütörtök. Szent István első vértanú.

                            Ünnepi szentmise: 8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók

December 27. Péntek. Szent János apostol és evangélista.

                            Ünnepi szentmise 7.30-kor az oltárra tett szándékokra.

December 28. Szombat. Aprószentek, vértanúk.

                            Ünnepi szentmise 16.00 órakor. 

December 29. Vasárnap. A Szent Család: Jézus, Mária és József.

                            Ünnepi szentmise:  8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 11.30 Demjén.

December 30. Hétfő. NINCS SZENTMISE!                             

December 31. Kedd. Szilveszter.

                            Hálaadó szentmise: 16.00 Demjén, 17.30 Egerszalók, 19.00 Egerszólát

Január 1. Szerda. Szűz Mária, Isten Anyja (Újév) - Parancsolt ünnep.

                            Ünnepi szentmise:  8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 11.30 Demjén.




********************************************************************************************************************************************************************


Adventi gondolatok

 

Advent, új kezdet, új egyházi év. Újra útnak indulunk Jézus Krisztus útján. Jócselekedetekkel akarunk indulni a közelgő Krisztus elé. Új elhatározás, szent várakozás gyullad a lelkünkben. Virrasztva és imádkozva készülünk Jézus születésének ünnepére.

Lelki mesterünk ebben az időszakban a Boldogságos Szűz Mária: az önátadó, alázatos várakozás tanítója. Mária a választott nép leánya, Dávid király leszármazottja, Izrael legszebb virága, aki által az ősi ígéretek teljesültek és a prófétai jövendölések valóra váltak. 

„Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok” (1 Kor 15, 10) – ezt leginkább a boldogságos Szűz mondhatta el magáról. De a szentpáli mondat folytatását is: „az ő kegyelme pedig nem volt bennem hiábavaló”. Máriát nem különleges hőstettek, kiemelkedő tehetségek és teljesítmények miatt tiszteli bensőséges áhítattal a katolikus Egyház, hanem elsősorban azért, mert őt Isten örök időktől fogva kiválasztotta, hogy a megtestesült Igének testszerinti édesanyja legyen. Isten kegyelme alkalmassá tette őt reá, s ő nem tett többet, mint hogy átadta magát – de maradéktalanul, fenntartás nélkül – ennek az isteni hivatásnak. „Legyen nekem a te igéd szerint!” – fogadja el az angyali üzenetet. Íme, az alázatos önátadás, az egész vallásosság alapja, minden más erénynek föltétele! 

„Minden bizalmunk kezdete, alapja a Boldogságos Mária! Rábízta Isten minden javak kincsestárát, hadd tudják mindenek, hogy Ő általa jön nekünk minden reményünk, minden kegyelmünk, mind az üdvünk - míg Jézust nyújtja minekünk. Mert így akarta Ő: az Úr, hogy mindent Mária által kapjunk.” (IX. Pius pápa)

Az Egyház minden adventi hétköznap hajnalán szentmisét mond a Szűzanya tiszteletére. Mária az igaz Hajnal, aki jelezte, hogy már jön Krisztus, az Igazság Napja. Mária már magában hordja azt, akire a világ még csak várakozik. Ezért éneklik a Roráték végén:

 

Ó fényességes szép hajnal, / Kit így köszöntött az angyal: / Üdvözlégy, teljes malaszttal!

Dicsőséges Szűz Mária, / Atyaistennek szép lánya / És Szentléleknek mátkája!

Tehozzád küldetett mennyből / Szent Gábor angyal követül, / Istennek rendeléséből.

Szentséges Szűz, fiad leszen, / Ki Isten s ember lesz egyben, / És megmaradsz szüzességben.

Fiad az ég dicsősége, / A bűnösök reménysége, / S a megtérők üdvössége. (Hozsanna 11.)

 

Mivel úgy illett, hogy azt, aki méhébe fogadja Isten egyszülött Fiát, aki saját testéből, húsával-vérével formálja ki a megtestesült Ige emberi testét, tehát Máriát egy pillanatra se érje a vétek foltja, ezért Isten a Megváltó kereszthalálának érdemeit elővételezve Szűz Máriát létének kezdetétől, fogantatásától fogva megőrizte az áteredő bűntől. Ezért nevezzük őt Szeplőtelen Fogantatásnak (ünnepe: december 8.).

A mennyei Atya Jézus személyének természetfölötti voltát az ő természetfölötti fogantatásával is kiemelte. Mária anyasága biztosítja Jézus számára az emberiség nagy családjába való beletartozást (vö. Gal 4, 4). Mária szüzessége ugyanakkor rámutat arra, hogy a születendő gyermek Isten Fia. E titkot Isten Gábriel arkangyal által tudatta Máriával, s abban a percben, amikor Mária szabad akaratából elfogadja Isten akaratát, szavára („legyen”, mint ahogy Istent halljuk szólni a teremtés-elbeszélésben) elindult az istengyermeki élet.

A Szentlélek teremtő erejével belenyúlt a történelembe. „Mária erre megkérdezte az angyaltól: Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek? Az angyal ezt felelte neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1, 34-35). Mária, népe és az emberiség képviselője, egyszerű igenjével adja beleegyezését: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint!” (Lk 1, 38)

Miközben szüzességében sértetlen maradt, az asszonyok között mégis Áldott Istenanyává lett. Általa a második isteni Személy, „az Ige testté lett” (Jn 1, 14). Amit Jézusról mond az angyal Máriának, messze fölülmúlja azt, amit Jánosról mondott (vö. Lk 1, 13-17). Rangja és neve az idők végére ígért Messiásnak jelenti ki Őt, olyannak, aki helyreállítja „Izrael és Júda egységét” (lelkileg értve: Dávid királyságát), és minden népek fölött örökkön uralkodik. A Szűz Fia Ő, igazi ember, mégis Isten világába tartozik.

Mária életének központi titka az istenanyaság: minden erre irányul, innen ered és kap értelmet. Szűz Mária, Isten Anyja a római naptárban parancsolt ünnep, s egyben a karácsony nyolcadának lezárása (január 1.).

Jézus születésének hírüladása örömhír. Jézus Krisztus által a mindenható Isten siet segítségünkre. Érkezése mindenkor új remény. Vele joggal remélhető, hogy szép beteljesedés előtt áll a világ. Remélhetjük, hogy Vele egyre kevesebb lesz a nyomor, és többé már nem lesz a halálé az utolsó szó. Remélhetjük, hogy Isten megannyi bűnünk és gyarlóságunk ellenére elfogadja és beteljesíti életünket. Ez a remény nem emberi, hanem isteni ajándék, amelyet osztogatnunk kell. Karácsony az isteni remény és ajándék osztogatása, amelybe nekünk is be kell kapcsolódnunk.

Amilyen az adventünk, olyan lesz a karácsonyunk is! Hiába született meg Jézus 2000 éve Betlehemben, ha nem születik meg mibennünk! Ha sikerül szeretetben növekednünk az Advent folyamán, igazi lesz a Karácsonyunk: Jézus megszületik bennünk, közöttünk; és a körülöttünk élők számára is.

Minden kedves olvasónak áldott, békés karácsonyi ünnepeket kíván: Árvai Zoltán plébános


********************************************************************************************************************************************************************


Krisztus Király ünnepére

 

Krisztus királyi méltóságának a 20. századig nem volt külön ünnepe. XIII. Leó pápa az 1900-as jubileumi év alkalmából a 20. sz. királyának hirdette ki a Megváltót, ezzel előkészítette a Krisztus Király ünnepet. Akkor világszerte mindenütt a legmagasabb hegyek ormán, ill. magaslatokon kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak föl a Megváltó emlékezetére, közöttük a híres Béke-Krisztus- szobrot az Andok egyik legmagasabb csúcsán. Az I. világháború után XI. Pius pápa a niceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925-ben szentévet hirdetett, melynek mottója: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén, december 11-én rendelte el a pápa a Quas primas enciklikával Krisztus Király vasárnapjának ünnepét. A pápa elhatározásának háttere, hogy az egyre erősödő ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméiben a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyét látta meg. Jól tudta, hogy az emberiségre különös súllyal nehezedő nyomorúságnak oka voltaképpen a népek elpártolása Krisztustól. Ezért az elpogányosodó korban, a hamis szabadosság lázongásai között az Egyház tagjait Krisztus főségének elismerésére hívja. Krisztus királyi méltóságának ünneplésével a népek, családok, személyek békéjének urát állította a hívek közé, hangsúlyozva, hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére.

Az ünnep alapgondolatával az Újszövetségi Szentírás számos helyén találkozunk (Lk 1,32-33; Mt 24,31-40; Mt 28,18; Jel 1,5; Jel 19,16; Zsid 1,2; 1Kor 15,25), így pl. Jézus és Pilátus párbeszédekor János evangéliumában. Pilátus kérdésére, hogy valóban király-e Jézus, ő ezt válaszolja: „Az én országom nem ebből a világból való.” (Jn 18,36) A golgotai jelenet elgondolkodtat minket: A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: "Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!" A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: "Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!" Felirat is volt fölötte: "Ez a zsidók királya." A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: "Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!" De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: "Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett." Aztán így szólt: "Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba." Ő azt felelte neki: "Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!" (Lk 23,35-43)

Fönséges jelenet! Krisztus Király ünnepén, amikor Isten Fiának az egész világegyetemre és történelemre kiterjedő, ma is jelenvaló egyetemes uralmát ünnepeljük, nyilvánvalóvá lesz, hogy nincs más név a földön, melyben üdvösségünk lehetne, csak Jézus áldott neve.

A filippiekhez írt levélben idézett himnusz a feltámadás által megdicsőült Krisztus méltóságát a királykoronázás mozzanataival írja le: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy "Jézus Krisztus az Úr!" az Atyaisten dicsőségére.” (Fil 2,5-11)

Uralmát nem erőszakkal akarja megvalósítani, hanem szeretetteljes vonzásával, hogy szabad akarattal ismerjük el felszabadító uralmát. Krisztus királysága más, mint a földi hatalomé, mert országa nem ebből a világból való. Éppen ezért Ő nem hatalommal igáz le, hanem szeretetével vonz magához sokakat. Krisztus a szolgálat királya: szolgákat nem akart, szolgálni Ő akart. Krisztus az egyszerűség királya: hintója sosem volt, mindig csak gyalogolt. Krisztus a szeretet, a szívek királya: Mindenkit szeretett, senkit meg nem vetett.

„Hallgasd a csend szavát. / Meghallod hívását. / Ő soha nem hagy el, / Szólj csak, és átölel. / Tán észre sem veszed, / Úgy fogja két kezed.”

„Hiszek Jézus szentséges szívében / És mindent átölelő nagy szeretetében. / Hiszek a lelkeknek szent közösségében, / Hiszek a szeretet végső győzelmében.” - vallotta Prohászka Ottokár püspök. Krisztus egyetemes uralma szeretetben áll fenn – hirdeti Szent Pál apostol is. Szeretetből teremtette a világot. Szeretetből testesült meg. Szeretetből halt meg és támadt fel. Uralmáról gyönyörűen hirdeti az ünnepi prefáció: „Regnum veritatis et vitae” az igazság és az élet uralma, „Regnum sanctitatis et gratiae” a szentség és a kegyelem uralma, ”Regnum amoris, iustitiae et pacis” a szeretet, az igazságosság és a béke uralma!

"Krisztusról mint királyról a liturgikus év folyamán többször megemlékezünk, ez az ünnep azonban más, hiszen nem csak kiemeli Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát, hanem az egyházi év végén előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor mint Úr, s Király jön majd el megítélni mindeneket" – írta az ünnepről Somfai Elemér. Krisztus királysága, mely láthatatlanul állandóan megvalósul az ő híveiben („Isten országa bennetek van” Lk 17,21) az idők végén láthatóan is megjelenik és az emberiség történelmi útját teljessé teszi, annak értelmet ad. Isten úgy akarta, hogy Krisztus fősége és uralma a történelem végén nyilvánuljon ki világosan. Az idők végén dicsőségben és fényben, Királyként érkezik az utolsó ítéletre, amelyen ő lesz a Bíró, aki mindent összefoglal és átad az Atyának. (Ezt jelképezi, hogy a II. Vatikáni Zsinat után Krisztus király ünnepe lett az egyházi év jelképes vége.)  

Amikor felcsendül a „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!”, akkor mi is úgy köszöntsük Jézust az Egyházzal, mint virágvasárnapon a jeruzsálemi tömegek tették. Boldog örömmel menjünk eléje, mert mindig velünk van a liturgiában, emberközelben van az Egyházban, velünk járja életutunkat, eligazítást nyújt, és ha életünk során bonyolult útkereszteződésekhez érünk, Ő lesz útjelzőnk az örökkévalóság felé a harmadik évezredben is. Higgyünk Isten szavában és ígéretében, higgyünk a szeretet végső győzelmében hiszen: Krisztus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol. Krisztus minden rossztól megoltalmazza övéit, mert Ő ilyen király! (Árvai Zoltán / Világháló)

 

Sík Sándor: Jézus Krisztus

 

Király, ki feltakart piros szíveddel állsz a vérző föld felett,
Míg mélye még féligcsitult világrengések forradalmas émelyétől
Embertelen görcsökben hánytorog,
S lábad körül az összevissza tipratott világmezőn
Véresre-rázott emberszív-rögök vonaglanak:
Krisztus-Király,
Egyetlen álló tiszta Csend a kábító hullámverésben,
Egyetlen élő Fény az érthetetlen örvény éjjelében,
Krisztus-Király, hozzád jövünk,
A mélységből kiáltunk hozzád.

 

Hajolj le hozzánk, halld az emberszívek sápadt kórusát,
Ezerszeres sirámmal vulkánlik feléd
Emberbűn, emberőrület és embergyötrelem.
Irgalmazz nekünk, Irgalom!
Mi már magunknak irgalmazni nem tudunk.

 

Szív, egyetlen Király,
Fordíts meg minket és ömöld belénk
Megváltó véred életzsongító tüzét.

 

Ki Úr vagy miriádnyi mérhetetlen nagyvilágokon,
Építsd fel pártos szíveink kövéből
Emberországod templomát.

 

Emeld fel, ó Király, a koszorús keresztet,
S a kereszten az örök halmok óhaját,
A mindenség rejtelmes Fókuszát,
A minden-szív sugárzó Mágnesét,
Amelyben egy titokba forrt
A Végtelenség és a húsos ember,
Gyémánt végzet és anyás irgalom,
És mindöröktől minden szeretet.

 

Ó Szív,
Királyi Szív, ki Úr vagy,
és a mindenséget mozdulatlan mozgatod,
És mégis egy vagy miközülünk,
Testvér és kisded és jegyes,
Meleg, piros bor s fehér, lágy kenyér;
Ki most se nézed ráncba-vont homlok megett
Ítélkező Király-bosszúval
Halálba-táncos forgatag futásunk:
De mint az édes anyaszem
Simogató szigorral várja végig
A tehetetlen gyerektoporzékolást,
És korholása csókot ígér és büntetése is becéz:
Úgy vársz reánk, úgy hívsz magadhoz, úgy ölelsz:

 

Öleld magadhoz ezt az őrült századot:
A kisdedekért, akiket szeretsz,
A Magvakért, melyek mozdulnak a mélyben
S a rothadás csíráztató setét ölén
Tisztább tavasznak pattogják ígéretét,
Mert sejtjeikben napbanéző, hozzád-húzó emberösztön énekel:
Légy jó hozzájuk, keltető Nap, Ősmeleg!
Hadd bontsa fel rózsás fejét az új kelet,
Fagyott földünket hadd koszorúzza új kalász,
Hadd hullámozza ég felé megint a föld
Az ezredeknek ősdalát:
A nagy Királynak, kinek minden él,
A jó Királynak, kiből minden él,
A Szív-Királynak, kiben minden él. 


********************************************************************************************************************************************************************


Mit jelent számomra a hit? Hogyan élem meg a hitet?

 

A hit számomra elsősorban olyan ajándék, amit a Jó Istennek köszönhetek! A Gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i Kis Szent Terézhez hasonlóan én sem mondhatok mást, csak azt, hogy MINDEN KEGYELEM.

Akik ismernek engem, tudhatják, hogy középiskolás éveim alatt lettem gyakorló kereszténnyé. 15 évesen éltem át első találkozásaimat az Egyházzal és az Úr Jézus Krisztussal. A következő négy év igen intenzív volt számomra: állandó igazság- és Isten-keresés; az egyház hitéletének és szertartásainak mélyebb megismerése; eközben más felekezetűek, más vallásúak felé megmutatkozó érdeklődés jellemezték ezt az időszakot.

A hívő emberek, akiket közelebbről megismerhettem, közvetve vagy közvetlenül hozzájárultak hitem, lelkiségem fejlődéséhez. 17 évesen lettem elsőáldozó és 19 évesen bérmálkoztam. A Jó Isten különös kegyelmének tartom, hogy ébresztgette bennem a papi hivatás gondolatát. Egy ideig nem tudtam pontosan, hogy mitévő legyek. Időnként kértem Istent: tudassa velem félreérthetetlen módon, ha a papi életre hív. Többször kaptam megerősítést a Szentírásból. Idővel már olyannyira kedvet éreztem a papság iránt, hogy másként nem tudtam volna magamat elképzelni. Így jött tehát a válaszom: egy határozott „igen” Isten hívó szavára.

A szeminárium kapuját 100 %-os hivatástudattal léptem át. Voltak persze kérdéseim, mint pl. hogyan fogok megbirkózni a tananyaggal (amikor nem egy erős egyházi gimnáziumból, hanem csupán egy zenei szakközépből érkezek, és mindössze három éve tanulom rendszeresen a hittant), és hogyan fogok megbirkózni a prédikációs gyakorlatokkal (amikor oly nehéz mások előtt megnyílnom, egy közösség előtt beszédet tartani)? Egyben erősen hittem és reméltem: a Jó Isten idehívott, ezért itt számíthatok a segítségére, és a tanulmányok befejeztével felszentelt pap leszek!

Tagadhatatlan, hogy kispap éveim lelkiségét a tanultak mellett mélyen érintette a katolikus karizmatikus megújulás. Ezzel a lelkiségi mozgalommal a szemináriumba történő belépés nyarán ismerkedtem meg. Mindössze három-négy évig voltam a Hét Láng közösség tagja, de az ott kapott élmények olyan erősen érintettek, hogy máig boldog örömmel hordozom szívemben. Biztos, hogy ez a lelkiség kispap éveim alatt és papi szolgálatomban sokat segített az Istennel való kapcsolatom komolyan vételében (törékeny cserépedényben őrizzük), katolikus hitem őszinte kifejezésében és a lelki küzdelmek idején is.

Papként hálát adok Istennek a hitért, ezért az elmét és szívet formáló láthatatlan, megfoghatatlan erőért, amely az emberi élet értelmét és minden szépségét magában hordozza! Köszönöm Istennek, hogy ilyen nagy ajándéknak lehetek boldog birtokosa, papi életemmel és szolgálatommal pedig közvetítője, idén már 22 esztendeje!



********************************************************************************************************************************************************************



                                                                                                                  Szeptemberi Mária-tiszteletünk

 

Mária tiszteletünk szempontjából jelentős hónap a szeptember. Egyedülálló, hogy nyolc napon belül háromszor is megemlékezünk Jézus édesanyjáról. Így szeptember 8-án, mint Kisboldogasszonyt üdvözöljük, aki Szent Anna gyermekeként megszületett e földi világra. Négy napra rá, 12-én neve napja alkalmából köszöntjük. Ekkor tartjuk kegytemplomunk főbúcsúját. Szeptember 15-én pedig úgy áll előttünk mint a Fájdalmas Szűzanya, aki siratja keresztre feszített Jézus Krisztusát.

Az Egyház a Szeplőtelen Fogantatás után kilenc hónappal, szeptember 8-án ünnepli e rendkívüli kegyelmekben gazdag gyermeknek születésnapját. Mária, a „próféták jóslata”, Izrael népének, a pátriárkák, próféták, Messiás-váró igazaknak leánya, akit az ígéretek alapján nemzedékek vártak: e napon megszületett! Isten népe örömmel és ujjongással énekel bölcsőjénél, mert Isten örök tervében majd tőle születik Krisztus, az Igazság Napja, aki a bűnöket eltörli, és a kegyelmeket kiárasztja. Prohászka püspök írja: „Örömnapja az életnek; most fakad az erős, szeplőtelen, romlatlan életnek bimbaja… Őszkor születik, mikor a természet halni készül, mintha jelezné, hogy az elhaló természetben kigyullad a kegyelmi élet s hogy ne féljenek hervadástól, kik Istenből élnek. Azért tehát örvendjünk e kedves őszi ünnepen, melynek igénytelenségében őserő s örök élet lüktet. „Nem halok meg, - énekli a lelkem – hanem élni fogok””.

Szeptember 12-én, névnapja alkalmából így köszöntjük Jézus édesanyját: AVE MARIA! Az ünnep Mária közbenjáró segítségül hívását tanítja, hogy az Egyház és a hívők minden szükségükben az Ő anyai támogatását kérjék és ünnepeljék! XI. Ince pápa rendelte el e napra Mária nevének ünnepét, hálából a törökkel szembeni győzelemért Bécs kapui előtt (1683). Ez a győzelem aztán lavinaként indítja el a fölszabadító hadjáratot, s 1698-ra hazánk is leveti a török jármot! Buda 1686. szeptember 2-án kerül vissza (ennek emlékeként szeptember 2-ra teszi a pápa Szent István királyunk világünnepét, amely ma augusztus 16.). Mária szent nevének ünnepe, az Ő pártfogása, tehát szorosan magyar múltunkhoz tartozik.

Szeptember 15-e pedig a Fájdalmas Szűzanya ünnepe. A Szűzanya érző és vérző szívvel kísérte végig szent Fia életútját, osztozott szenvedéseiben. Bárkinél jobban átélte az Úr Jézus fájdalmait, keresztútját, kínszenvedését. Erről az együttszenvedő, odaadó életről ősidőktől kezdve sokat elmélkedtek a hívők, az agg Simeon jövendölését nem feledve (,,a Te lelkedet is tőr járja át!'' Lk 2,35). A ,,hét tőr'', hét gyötrelem: 1. a Templomban bemutatás fenyegető jövendölése Jézusról; 2. az egyiptomi menekülés: ,,Kelj föl, vedd a gyermeket és fuss Egyiptomba''; 3. a 12 éves Jézus háromnapi keresése; 4. elfogatás az olajfák-hegyén, elítélés, keresztút: ,,hordozván Jézus önmagának az ő keresztjét''; 5. megfeszítés: ,,S áll keresztje alatt az Ő Anyja''; 6. levétel a keresztről: ,,s véve Őt anyja az ő karjaiba''; 7. sírbatétel. Az ünnep Németországban a nép közül indult ki a huszita káromlások ellenhatásaként, de a Hét Fájdalom Ájtatossága sokkal régebbi: a szervita rend épp a Fájdalmas Szűz tiszteletére alakult (1233). Mikor az Egyház üldöztetést szenvedett Napóleon alatt, VII. Pius kiterjesztette az ünnepet a világegyházra.


***************************************************************************************************************************************************************


                                                                                                                          NAGYBOLDOGASSZONY

 

Augusztus 15-én Szűz Mária mennybevételét ünnepeljük, amit a magyar népnyelv egyszerűen csak Nagyboldogasszonynak nevez. Azt a hitigazságot, dogmát ünnepeljük ezen a napon, hogy a Boldogságos Szűz Mária földi életét befejezve nem úgy távozott el ebből a világból, mint akárki közülünk. Az ő testét nem érte romlás, hanem a mennyei dicsőségbe testestől-lelkestől felvétetett, s a mindenható Isten a mindenség királynőjévé tette. A rózsafüzér titkai közül a dicsőséges olvasó ezen két titkát ünnepli az Egyház: aki téged, Szent Szűz a mennybe fölvett; s a másik: aki téged, Szent Szűz a mennyben megkoronázott.

Ezt a hitigazságot dogmaként vallja az Egyház, vagyis olyan hitigazságként, ami biztos hitigazság a kinyilatkoztatásban. Abban a tanításban, amit nekünk Isten kijelentett, amit minden katolikus kereszténynek vallania kell, ha katolikusnak tartja magát. Ezért fontos, hogy minél jobban megértsük ezt a dogmát, amely az utolsó az eddig kihirdetett dogmák sorában: XII. Piusz pápa hirdette ki 1950. november 1-jén.

A Nagyboldogasszony hittitkának jobb megértéséhez adja kezünkbe az Egyház a Máriának Erzsébetnél tett látogatásáról szóló evangéliumi szakaszt. Mária és Erzsébet hasonlítanak egymáshoz: egyikőjük sem gondolta azt, hogy szülő anya lesz. Erzsébet idős volt már és meddő, életét gyermektelenül élte férjével, Zakariással. Mária pedig szüzességi fogadalmat tett, hogy egészen Istennek szentelhesse életét; még Józseffel megkötött házasságában is féltve őrizte szűzi tisztaságát.

Isten különleges módon vonta be üdvözítő tervébe Erzsébetet és Máriát: az anyai hivatás örömével ajándékozta meg őket. Erzsébet világra hozta az utolsó ószövetségi prófétát, Keresztelő Jánost, akinél asszonyok szülöttei közül nem született nagyobb. Mária, az Istenszülő Szűz pedig Jézust, a világ üdvözítőjét adhatta a világnak. A látogatás elbeszéléséből ismert Magnificat az üdvözítő Istent magasztaló ének, amely Máriának, az Úr alázatos szolgálóleányának válasza Isten nagy tettére, amit őbenne véghezvitt.

Mit tanulhatunk a Nagyboldogasszonytól? Vágyakozást – ez a szív titka, innen indulnak ki a vágyak. Vannak emberek, akik úgy élnek a világban, mint az élet elfáradottjai és kiábrándultjai: vágyak nélkül. Élnek valami taposómalomban, egykedvűen húzzák az igát. Vannak vágyakozó emberek is: vágyakoznak gazdagság és jólét, érvényesülés és karrier, testi gyönyörök és teli has után. Sokan vágynak valami igazán értékesre: alkotni szeretnének, tökéletesedni a jóban, a szeretetben… Szűz Mária vágyakozása ezeknél is magasabbra tör: Istent akarja szeretni, Benne megtalálni szíve boldogságát. Szentlélek sugallta vágy – minden emberi szívből ezt a vágyat akarja kicsiholni Isten Lelke.              

Tanulhatunk a Nagyboldogasszonytól cselekvő hitet – mert csak a tett teszi a vágyat nemessé. Mária a legszorosabb kapcsolatban van Isten Fiával, mindig részesedik sorsában. Egyedül Ő mondhatta el Jézusról: test a testemből – hús a húsomból. Szentlélektől foganta Jézust és 9 hónapon át szíve alatt hordozta – megszülte, anyai tejével táplálta, karjaiban tartotta. Mária örült Jézus örömének és szenvedett is Vele. Mária úgy áll előttünk, aki egyszerre anyja és első, leghűségesebb tanítványa Isten Fiának; aki az első Krisztus-hordozó ebben a világban. Nagyboldogasszony, akit „ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek” és Fájdalmas Anya, Hétfájdalmú Szűz, akinek a lelkét tőr járja át.

Meghalt-e Mária? A Szentírás hallgat Mária földi életének befejezéséről. A teológusok véleménye régtől fogva megoszlik: két egymással ellentétes magyarázat is ismert. Egyesek szerint meghalt, mert hiszen illő volt, hogy Mária hasonlóvá legyen Krisztushoz halálában is. Mások viszont éppen azt hangsúlyozzák, hogy Máriának nem kellett meghalnia, mivel ez a bűn büntetése, ellenben ő mentes volt az áteredő bűntől és minden más bűntől is (Szeplőtelen Fogantatás). A hagyományban óvakodnak használni Máriára vonatkozóan a halál szót, inkább beszélnek átköltözésről (transitus), elalvásról (dormitio), vagy az általánossá lett mennybevitelről (assumptio). A dogma szövege is kerüli a halált és a temetést, helyette így fogalmaz: „a Szeplőtelen Szűzanya, mindenkor Szűz Mária, a földi élet útját befejezve, testben és lélekben fölvitetett a mennyei dicsőségbe”. Egyet kell értenünk korunk teológusával: „Isten titokzatos homályba borította a Szűzanya életének befejezését. Kételkedem, hogy ezen a földön bármikor is fölfedjük ennek a titoknak a leplét.” (Laurentin)

 Szalézi Szent Ferenc eredeti módon, Isten negyedik parancsával érvel: „ki volna az a fiú, aki, ha tudná, nem támasztaná fel édesanyját, és nem vinné fel az égbe”. Krisztus feltámadt a halálból, legyőzte a halált. Így képes arra, hogy elsőként ajándékozza meg édesanyját a megdicsőülés állapotával. Máriának nemcsak lelke, hanem a teste is megdicsőült Jézus feltámadása után, aki feltámadásával elsőként dicsőítette meg az emberi testet, és felvitte a Szentháromság szeretetközösségébe.

A Nagyboldogasszony előre megmutatja, hogy mi fog történni ezzel a testtel Krisztus második dicsőséges eljövetelekor, a feltámadáskor. De ami fontosabb: nem csak testünk sorsát mutatja meg Mária, hanem azt is, hogyan kell élnünk, hogy erre a megdicsőülésre eljussunk. Mária hite, szeretete és Krisztussal való tökéletes egysége legyen példakép számunkra. Ahogyan ő hordozta Krisztust és volt Isten engedelmes szolgálóleánya, s ahogyan ő volt a leghűségesebb tanítvány, úgy nekünk is példát véve róla, Krisztus hordozókká és hűséges tanítványokká kell lennünk.

Emlékezzünk arra, hogy Pünkösdkor ott találjuk Máriát az apostolok között, amint együtt imádkozik velük. Az Egyház tanítása vallja, hogy Mária azóta is imádkozik velünk és értünk Istennél a dicsőségben: az Egyház anyja lett, különleges közbenjárónk Istennél.

 

Regina in caelum assumpta, ora pro nobis! Mennyekbe fölvett királynő, könyörögj érettünk!




********************************************************************************************************************************************************************


A Mária Út (Via Mariæ)

 

Vannak időszakok, amikor intenzívebben éljük meg a Boldogságos Szűz Máriával való kapcsolatunkat. Májusban a Loretói litániával köszöntjük és tiszteljük égi édesanyánkat. Októberi Mária-tiszteletünket pedig a rózsafüzér közösségben történő imádkozása adja meg. Természetesen az év minden napján nagy szeretettel és bizalommal fordulunk Szűz Máriához, akit a litániában így is nevezünk: Üdvözítőnknek anyja, Örömünknek oka, Betegek gyógyítója, Bűnösök oltalma, Szomorúak vigasztalója, Keresztények segítsége, Magyarok Nagyasszonya. Szűz Mária, Jézus anyja az a személy, aki leginkább tud örülni az örvendezőkkel és sírni a sírókkal; aki együtt érez velünk, aki úgy segít és támogat minket, mint ahogy egy jó anya gyermekeit.

Pár évvel ezelőtt a Mária Rádiót hallgatva figyelmes lettem egy beszélgetésre, ami a „Mária Út” – egy Közép-Európa Szűz Mária kegyhelyeit összekötő zarándok- és turistaút-hálózat („a közép-európai El Camino”) – létrehozásáról szólt. Internetes honlapja is van a Mária Útnak (www.mariaut.hu). Itt olvastam a következőt:

„A Mária Út több mint turistaút, több mint zarándokút, több mint értékes program, több mint értékek gyűjteménye, több mint az önismeret útja, több mint új szemlélet, több mint jó társaság, több mint kultúra, több mint szakralitás, több mint turisztikai ajánlat, több mint spirituális élmény, több mint Közép-Európa felfedezése, több mint az országkép gazdagítása - több mint 1400 km…”

Az említett 1400 km a Mária Útnak a kelet-nyugati tengelyhosszára értendő, amely az ausztriai Mariazell és az erdélyi Csíksomlyó között húzódik, és amely gyalogosan 60 nap alatt bejárható. Mariazell felől érinti többek között Kőszeget, Celldömölköt, Bakonybélt, Csatkát, Bodajkot, Vértessomlót, majd kettéválik Péliföldszentkereszt – Esztergom – Márianosztra – Mátraverebély-Szentkút ill. Budapest – Máriabesnyő – Gyöngyös felé, tovább Egerszalók – Eger – Miskolc – Sajópálfala – Tokaj – Máriapócs irányába vezet tovább. Ehhez kapcsolódik a lengyel Częstochowa és a hercegovinai Međugorje közt húzódó észak-déli tengely, és más társult (alternatív ill. rácsatlakozó) útvonal. Így egy Közép-Európát átívelő keresztet kapunk.

A Mária Utat, vagy annak kisebb szakaszait bármely irányban be lehet járni egyénileg vagy csoportosan, elsősorban gyalogosan, de akár kerékpározva is. A zarándokokat segítik a részben már felfestett útjelzések (fehér alapon lila  jelzés, ami nyilvánvaló utalás Szűz Máriára és a kereszténységre) és táblák, ajánlott szálláshelyek, egy GPS-re tölthető térkép, továbbá egy később megjelenő nyomtatott térképes útikalauz is.

A Mária Út sajátossága, hogy a teljes hálózat száznál is több Mária kegyhelyet igyekszik összekötni. Tehát az egyes szakaszok, melyek kegyhelytől kegyhelyig tartanak, külön zarándokutakként is értelmezhetők. A Mária Út zarándokai, turistái különféle zarándokhelyeket, természeti és épített, valamint kulturális értékeket ismerhetnek meg. Kijelölt állomásokon pecsétet és egyedi azonosítású gyöngyszemet kapnak, amelyből a saját rózsafüzérüket fűzhetik fel az egész út végigjárása folytán. A Mária Rádió léte és a Mária Út kiépítése abban erősíthet meg minket, hogy a Szűzanya szeret minket, magyarokat, mellénk szegődik, és elkísér minket az Úton, életünk egyszeri nagy útján (együtt sír és együtt örvend velünk), mígnem elérjük célunkat: lelkünknek üdvét Isten szép országában. Az egyesület honlapján olvastam még:

„Kitűzött céljainkat, az értékek közvetítését e lelki tartalommal is megtöltött úthálózattal kívánjuk átadni. A gyaloglás közben megélt közösségi érzés, a természet közelsége, a megszokottból való kiszakadás élménye, a fizikai teljesítményből fakadó kellemes fáradtság új nézőpontba helyezik a világot. Az ember egyszerre megismeri a világot és saját magát, s a felismerések révén megváltozik, átalakul a szemlélete is.”

 

Mariazell

Közép-Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelye, híres zarándokhely Ausztria Stájerország tartományában. Kegytemplomának három homlokzati tornya van. Két tömzsi barokk, és közte egy égbe törő kilencven méteres gótikus. Ez ősit a bazilika főhajójával egyetemben Nagy Lajos királyunk építtette 1360 táján, fogadalma teljesítéseképpen, mert a celli Boldogasszony megsegítette a túlerőben lévő törökkel szemben.

A 14. század óta szinte folyamatosan érkeznek ide más népekhez hasonlóan a magyarok is, hogy örömüket és fájdalmukat, kéréseiket és hálájukat a celli Szűzanyával megosszák, gondjaira bízzák. A kegyhely 12. századból való, Máriát és a kis Jézust ábrázoló kegyszobra egyszerre Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya), Magna Mater Austriae (Ausztria Édesanyja) és Mater Gentium Slavorum (Szláv népek Anyja). Miénk tehát, ami az övék is, és övék, ami a miénk is. Ez talán más esetben lehetetlen, de a Szűzanyának nem az.

 

Csíksomlyó

A Somlyói Segítő Szűzanya kegyhelye, a katolikus székelyek és a csángók búcsújáró helye.

Csíksomlyó Hargita megyében (régen Csík vármegye), a gyulafehérvári érsekségen belül található. Egykori gótikus templomát 1442 és 1448 között ferencesek építették a korábbi templom helyén Hunyadi János marosszentimrei győzelmének emlékére, a Sarlós Boldogasszony tiszteletére. IV. Jenő pápa 1444-ben a templomot felkeresőknek és a templom javára adakozóknak búcsúkiváltságot engedélyezett. A templomot többször ellenséges hadak dúlták fel. A XVII. században a rendház leghíresebb lakója Kájoni János volt, aki a templomban orgonát épített, a rendházban nyomdát alapított és kiadta a Cantionale Catholicum című énekeskönyvét. A kolostor többszöri átalakítás után végleges formáját 1733-1779 között nyerte el. A súlyosan megrongált templomot 1802-ben le kellett bontani. A mai kegytemplomot 1802 és 1824 között építették barokk stílusban. Szentélyében a főoltár fölött a Napba öltözött asszony késő gótikus kegyszobra áll, ami a 16. századi fafaragó művészet remeke. 1515 és 1520 között készülhetett, a korabeli Madonna-szobrok közül ez a legnagyobb. A szobor előtti imameghallgatásokat, csodás gyógyulásokat a szentély falára erősített ezüst fogadalmi tárgyak igazolják. A ferencesek iskolát tartottak fenn, s egészen 1950-ig Csík megye egyik fontos szellemi központját vezették. Pünkösd vasárnapjának (a kegyhely főbúcsújának) hajnalán a Kissomlyó hegy tetején sokan virrasztva és imádkozva várják a napfelkeltét, hogy a nap sugaraiban a Szentlélek Úristen megáldja a földet és annak minden teremtményét.

 

Częstochowa

A lengyel kegyhelyre minden évben turisták és zarándokok ezrei érkeznek a világ minden részéből. Elsősorban híres pálos monostoráról, Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a benne levő fekete madonna képről ismert. Kolostorát a Magyar Pálos Rend 1382-ben alapította. Nevét is a magyar pálosoktól kapta, akik Szent Lőrincről nevezett anyaházuk nevéből kölcsönözték. Ennek helyét jelölték így: In Claro Monte Budensi (a budai Fényes Hegyen).

Két évvel később került a kolostorba a Fekete Madonna ikon, amelynek csodatévő erőt tulajdonítanak. Az egyik legismertebb csoda az 1655-ös svéd invázió (az „Özönvíz”, lengyelül Potop) idején történt, amikor egy maroknyi lengyel egy egész támadó protestáns hadsereg ellen védte meg a kolostort. A megmenekülést a lengyelek a Madonna csodatévő erejének tulajdonították, a támadás feletti felháborodás és a siker pedig megfordította az egész háború menetét.

A 17. század végétől Magyarországon is kultusz alakult ki a Fekete Madonna körül. A kegykép nem csak a lengyelek függetlenségi harcainak, hanem a magyarok törökellenes felszabadító harcainak is a jelképe lett. Ennek egyik fő oka az volt, hogy mielőtt Bécs felmentésére indult, Sobieski János lengyel király 1683-ban Częstochowába zarándokolt, a Madonna védelmét kérte és pajzsára is az ő képét vésette. Miután Bécsnél és Párkánynál Sobieski győzött, a Madonna-kép törökverő szimbólum lett. A kép másolatai körül Márianosztrán és Sopronbánfalván alakult ki máig is élő búcsújárás. Tiszteletét nem csak a pálosok terjesztették. A Fekete Madonna képe Simontornya, Baja, Jászberény, Szeged és Szabadka ferences rendi templomaiban is megtalálható. A lengyelek 1994. május 15-én, a pálosok hazatelepülésének 60. évfordulójára a Częstochowai Fekete Madonna kegyképének másolatát a Gellért-hegyi Szent Gellért Sziklatemplomnak ajándékozták.

 

Međugorje

Međugorje Mostar közelében, Čitlukhoz mindössze öt kilométerre, a keresztény és mohamedán világ találkozása mentén fekszik. Környezete Fatimáéhoz és Garabandaléhoz hasonló. Megragadóan szép, hegyes, köves, homokos, de szegény vidék. A szétszórt házakból álló település lakói szűkös életüket a szőlő- és dohánytermesztésből tartották fenn. A jelenések után tíz évvel a falucska ugyancsak kiépült. Az egész vidék vendéglátásra rendezkedett be. Međugorje világcsoda. Sokan ezzel az egy szóval minősítik azokat az eseményeket, amelyek 1981. június 24-étől ebben a kis hercegovinai falucskában történnek.
Összesen nyolc međugorjei gyermek látta a Szűzanyát, de ketten közülük csak az első jelenés alkalmával. A többi hat látnok naponta találkozott, vagy még ma is találkozik a Szent Szűzzel, aki ezen a helyen, mint a „Béke Királynője” mutatkozik meg. Négy međugorjei üzenetről tudunk: a béke, a megtérés, az imádság és a böjt. Az események természetesen Međugorjéban is megosztották az embereket. A látnokokat itt is meghurcolták, sok tortúrának tették ki valamennyit. A támadás azokat az egyháziakat sem kímélte, akik hitelt adtak a jelenéseknek.
A međugorjei történések megértésében nagyban segít bennünket dr. Frane Franic spliti érsek egyik, 1983-ban tett kijelentése, miszerint a međugorjei esemény két év alatt nagyobb hatást fejtett ki a hitéletre, mint a háború után eltelt 40 év „szokványos” lelkipásztori működése.
Minden hó 25-én egy üzenet járja be innen a világot. A Szent Szűz az üzenetek által egyre hatékonyabban formálja az egész világ lelkiségét. Újra és újra biztat az imára és a böjtre. Ezek nélkül képtelenség megtérésről beszélni. A böjt fogalma többé-kevésbé világos az ember előtt. (A Boldogasszony szerdán és pénteken kéri a kenyéren és vízen való böjtöt.) Az ima művészetének megtanulása már sokkal nehezebb. A Szűzanya sok tanács mellett itt is ajánlja a rózsafüzért. A Szent Szűz arra biztatja gyermekeit, hogy „állandóan égő kívánságot és vágyat érezzetek Isten után”, és „imádkozzatok, amikor tudtok, imádkozzatok, ahogyan tudtok, de imádkozzatok egyre többet.”
A jelenések még nem fejeződtek be, ezért végleges vizsgálati eredmény sem született. 



********************************************************************************************************************************************************************



JÚNIUS: JÉZUS SZÍVE HÓNAPJA


Jézus lándzsával átszúrt szívének tisztelete – a tövissel koronázott fő és az öt szent seb mellett – az áhítat világából keletkezett. Szellemében, tartalmában oly régi, mint maga az egyház. A Szent Szívet magasztalták oly csodás szentek, mint Bonaventúra, Helftai Gertrúd és Sziénai Katalin. A 16. században a jezsuiták által terjesztett lelkiséget a tökéletességre törekvés útjának tartjuk. Mindaz, aki erre az útra tér, Jézus lelkivilágának, azaz szívének utánzására és követésére vállalkozik.

A Szent Szív tisztelete a 18. század folyamán Franciaországban Eudes Szt. János buzgólkodása és Alacoque Szt. Margit misztikus látomásai révén terjedt tovább. Az Úr Jézus Margitnak egy látomásban kinyilvánította azt a kívánságát, hogy e titoknak külön ünnepet szenteljenek. Egyúttal megígérte: „Szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm azok nevét, akik ezen ájtatosságot terjesztik”.

A Jézus Szíve ünnep hivatalos római jóváhagyása XIII. Kelemen pápa által történt 1765-ben. Az utóbbi kor pápái is mellette voltak ennek a kultusznak. 

IX. Pius 1856-ban kiterjesztette az ünnepet az egész egyházra, mert addig csak némely országban és szerzetes közösségben tartották. XIII. Leó 1900-ban a világot felajánlotta a Szent Szívnek. XI. Pius 1928-ban emelte az ünnep rangját és a patrisztikus hagyományba helyezte. Azt tartotta, hogy e tisztelet kiváló gyógyszer a kor rendkívüli bajaira, így a vallási lanyhulás és elhidegülés ellen. Az ünnep ma is a buzgóság élesztője, védelem minden olyan áramlat ellen, mely a vallásból az érzelmet kiküszöbölve, azt pusztán világnézetté formálná. A Jézus Szíve tisztelet „summája” XII. Pius 1956-ban kiadott enciklikája, a Haurietis aquas, melyben a pápa a Jézus Szíve tisztelet „csodálatos újkori fejlődéséről” beszélt. E tisztelet ezzel az enciklikával érte el csúcsát, majd hamarosan a jelen egyházi élettel együtt válságba került. Azoknak, akik ma a kereszténység jövőjéért aggódnak, meg kell kérdezniük, hogy Isten népének javára hogyan lehet megújítani és elmélyíteni a Jézus Szíve tiszteletet, mely a keresztény élet központjába és legmélyébe akar vezetni az embert.

33. Zsoltárból: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! …íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket”. Az egyház Jézus Krisztus nagy családja, melyet Jézus irgalmasságában örökségül választott magának. E választás alapozza meg azt a föltétlen bizalmat, mellyel Jézus irgalmasságára, szent Szívének szeretetére bízzuk magunkat. A szent Szív legfőbb óhaja, hogy megmentsen minket a bűntől, a lelki nyomorúságtól és haláltól; és hogy tápláljon minket földi küzdelmeink során, ezért adta önmagát nekünk eledelül az Oltáriszentségben, az Eukarisztiában.

25. Zsoltárból: „Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket. Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket”. Jézus Szíve számunkra az erények iskolája. Ő számunkra a törvény, mely szelídségre és alázatra oktat minket. Jézus mondja: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű” (Mt 11,28-30). A világ ezt soha nem fogja megérteni: számunkra ez a törvény, ez az „iga” nem teher, hanem Isten irgalmának jele, „édes” nekünk, mert ez óv meg a tévelygéstől.

Az Úr Jézus szeretete irántunk mérhetetlen. Majdnem ugyanolyan mérhetetlen a mi hálátlanságunk is. Dacára annak, hogy úgy szerette az Úr Jézus a bűnös embert, hogy még halála után is szíven szúratta magát érettünk azért, hogy utolsó csepp vére is kifolyjon üdvösségünkre, - elfeledjük szentséges Szívének szeretetét, bántjuk, keserítjük napról-napra. A bűneinkkel megsértett isteni Szívet engesztelnünk kell. Engesztelnünk azokért a bántalmakért, melyekkel Őt a legméltóságosabb Oltáriszentségben illetik (litánia, gyümölcsöző szentáldozás, az irgalmas szeretet cselekedetei, felajánló imádság).   

Az Úr magán-kinyilatkoztatása különös lelki védelmet ígért azoknak, akik az isteni Szív szolgálatának szentelik magukat:

„megáldom a házakat, melyekben Szívem képét kifüggesztik, tisztelik”;

„Szívem túláradó irgalmasságában megígérem, hogy mindazoknak, akik kilenc egymás után következő hónap első péntekjén megáldoznak, s ezt felajánlják engesztelésül a világ bűneiért, megadom a végső állhatatosság kegyelmét, hogy tudniillik nem fognak szentségek nélkül kimúlni, és hogy Szívemben biztos menedékhelyük lesz haláluk óráján” („nagykilenced”).

Befejezésül hadd idézzem fel a „Jézusomnak szívén megnyugodni jó” kezdetű közismert népénekünket, amelynek egy új harmadik versszaka is van. Ez az ének Jézus Szívét mint

  • vigasztalónkat;
  • megváltásunk forrását;
  • Isten adományainak kincsesházát szemléli.
  1. vsz.: Jézusomnak Szívén megnyugodni jó, elmerülni benne csendes tiszta tó, földi bútól, bajtól Szíved enyhülést ad, tenálad lelkünk megpihen, ki sírva sírt: vigad.
  2. vsz.: Jézusom szent Szívét lándzsa döfte át, megnyitotta nékünk drága oldalát, szent Szívébe rejtve törli minden bűnünk, a szenvedés ott nem sajog, őbenne örülünk.
  3. vsz.: Jézus áldott Szíve Isten temploma, irgalomnak háza, mennynek ajtaja, benne vannak rejtve mind a szép erények, a bölcsességnek kincsei, az Isten titkai. 



********************************************************************************************************************************************************************


Húsvét ünnepén...


Napjainkban szinte nem telik el úgy nap, hogy valamilyen rossz hírt ne közvetítene a sajtó vagy a rádió, televízió. Hallani természeti csapásokról, háborús konfliktusokról, terrorista akciókról, betegség vagy éhhalál sújtotta vidékekről, családi tragédiákról, stb.. Lám, - mondhatja valaki kellő gúnnyal és cinizmussal - még az Isten is tehetetlenül áll a világban uralkodó kaotikus és gonosz erőkkel szemben. Mintha kényszeredetten magára hagyta volna a világot, beismerve ezzel gyengeségét. Egyesek úgy érezhetik, semmi sincs már a földön, aminek örülni lehetne. Az emberiség saját vesztébe rohan, napjai meg vannak számlálva.

Ettől a nyomasztó életérzéstől tesz szabaddá minket Húsvét misztériumának megértése és liturgikus ünneplése. Isten semmiképp nem azonosítható a felvilágosodás korának deista istenével, aki miután a világot, a természetes rendet tökéletesen létrehozza, többé már nem avatkozik bele (vö.: Madách Imre: Az ember tragédiája c. művének istenképe). A Biblia lapjait olvasva és a keresztény tanításra figyelve megértjük, hogy Istennek nem közömbös a mi földi történelmünk, nem közömbös az emberi élet sem. Készen áll - vagyis tud és akar - cselekedni érte.

Megváltót ígért és küldött, hogy az embereket a bűntől megváltsa és üdvözítse. Mert Isten nem leli kedvét a bűnös ember halálában, hanem azt akarja, hogy megtérjen és boldogan éljen. Már itt a földön, majd az örökkévalóságban. Szeretetének legnagyobb és legmeghatóbb kifejezése az, hogy mindezért egyszülött Fiát áldozta fel. Sík Sándor piarista pap, költő és prózaíró így énekli meg üdvösségünk titkát: „A halál és élet harcra szállt. Meghalván az Élet, a halálon Úr lett. A halál és élet harcra szállt”(SZVU 86/2). Ezen a napon kereszténységünk kétezer éves tapasztalata és öröme hirdettetik meg a nagyvilágban: Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!

Húsvéti örömünk valódi oka az, hogy Jézus saját feltámadásával mégiscsak megmutatta isteni erejét. Tévedtek, akik nagypénteken azt gondolták, hogy a világ legnagyobb bolondját, egy eszeveszett őrültet feszítenek a keresztfára. Figyelemre méltó annak a századosnak a hittétele, aki szemtanúja volt Jézus kivégzésének. A Kereszten Függőt látva így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt”! Jézus tényleg győzött a halál fölött, az ellene fellépő emberi és démoni gonoszság fölött!  Megdöntötte a pusztító Sátán hatalmát. Minden esemény, ami ezt megcáfolni látszik mostani világunkban, csupán látszólagos.

A Feltámadt Krisztus egyik jól ismert ábrázolása, amikor a megnyílt sziklasír felett áll, megdicsőült fényben ragyogva, kezében győzelmi zászlóval. Ez a kép Jézus megváltói tettét hirdeti. Az első emberek bűne miatt megszűnt a harmonikus kapcsolat Isten és teremtménye között. Szent Pál apostol szerint ennek súlyos terhe az, hogy a „kárhozat fiai” lettünk. A Názáreti Jézus volt az, aki visszaszerezte számunkra Isten barátságát, megnyitotta előttünk mennyországát. Húsvétvasárnapján nem csak sziklasírja nyílt meg, hanem az örök élet kapuja is.

Éppen ezért a keresztény Húsvétot ünneplő ember már nem borúlátó többé. Aki hisz a feltámadt Krisztusban, az már az öröm embere és nem a csüggedésé. Hiszi és vallja: a világtörténelem folyását tulajdonképpen Isten tartja kézben, és kormányozza végső célja, beteljesedése felé. Ő ma is szüntelenül gondoskodik a világról és az egyes emberről is, amikor megadja neki mindazt, ami üdvösségéhez szükséges. A hittel rendelkező emberek bizonyságtétele ez, amely a kételkedők, hitetlenkedők számára is ugyanúgy személyes tapasztalattá válhat, mint ahogy Tamás apostol életében látjuk. Ha elindulunk Isten irányába, akkor Isten is közeledni fog felénk. Ha megtérünk Hozzá, akkor mellénk szegődik. Ha nyitottak vagyunk Istenre, akkor érezni fogjuk szerető, megszentelő jelenlétét.

Húsvét ünnepén zengjük együtt az Egyház sokszázados magasztaló-könyörgő énekét, mely Krisztus királyságát, fönségét hirdeti, s tőle, mint Uralkodótól kéri az Egyház, hazánk, közösségünk, valamennyiünk számára a békét, jólétet és üdvösséget:

 

CHRISTUS VINCIT, CHRISTUS REGNAT, CHRISTUS IMPERAT!

 KRISZTUS GYŐZ, KRISZTUS URALKODIK, KRISZTUS PARANCSOL! 


***************************************************************************************************************************************************************



Húsvét Ünnepi Miserend

 

Április 18. Nagycsütörtök – Szentmise az utolsó vacsora emlékére:

             17.00 Egerszalók, 18.30 Egerszólát

 

Április 19. Nagypéntek – Az Úr szenvedésének ünneplése:

             15.00 Demjén, 16.30 Egerszalók, 18.00 Egerszólát

 

Április 20. Nagyszombat – Jézus sírban nyugvása:

            10.00-11.00 Egerszalókon szentsír látogatása

 

            HÚSVÉTI VIGÍLIA: 17.00 Egerszólát, 19.00 Egerszalók

 

Április 21. Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása (misék elején ételszentelés):

             8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 11.30 Demjén

 

Április 22. Húsvéthétfő: NINCS SZENTMISE


********************************************************************************************************************************************************************


A fájdalmas rózsafüzér

 

A Szent István Társulat gondozásában 1982-ben jelent meg a Beszélgetés a Mesterrel című imakönyv. Fernand Lelotte jezsuita szerzetespap Rabboni c. műve alapján írta Hetényi Varga Károly. Alcíme: „Imák és elmélkedések – Útjelzők a modern keresztény önnevelésben”. Az imakönyv elsősorban a katolikus ifjúság számára készült, a fiatalokat kívánja megszólítani. A Nihil obstat és az Imprimi potest jelzik, hogy a katolikus hittel szinkronban lévő és egyházi jóváhagyást nyert elmélkedések és imák gyűjteményét tarthatja kezében az olvasó. Az alábbiakban ebből az imakönyvből idézem a fájdalmas olvasó elmélkedéseit, kiegészítve azokat odaillő szentírási részletekkel.    

 

Röviden a rózsafüzér imádkozásának művészetéről

Nem szereted azt, ami gépies, egyhangú. Minden ilyen elriaszt. Ezért nem szabad a rózsafüzért gépiesen és unottan imádkoznod.

Ellenkezőleg: Ugyanazon szavak ismétlődése indítson arra, hogy elmélkedj és elgondolkozz Krisztus és Szűz Mária életének titkairól. A rózsafüzér titkai hitünk alaptételei. Tele vannak mélységgel és szépséggel. Legyenek életünk irányító törvényei is!

Jézus után Mária a legelső. Ezért kell életünk útját Szűz Mária élete szerint igazítani.

Ha egy kép tetszik, ha szeretjük, gyakran megnézzük. Egy dalt, amely nekünk szól, szívesen ismétlünk.

Ha nagy fájdalom szorítja össze lelkünket, nem szívesen váltogatjuk az imádság szavait.

A rózsafüzértitkokat mint szép képeket alakítsd ki magadban. Szeresd az Úrnak és Anyjának a tetteit: örömüket, fájdalmukat, fönségüket és megdicsőülésüket. Amíg ajkad az Üdvözlégy Máriát ismétli, szívedben, lelkedben a titok mélységein elmélkedj!

Gondold át minden tized előtt a titok tartalmát és jelentőségét!

Ha az ismétlés szíved természetévé válik, a rózsafüzér nem lesz unalmas.

Ez a rózsafüzér imádkozásának művészete.

Akit szeretünk, annak a jelenléte sohasem unalmas.

Ha a rózsafüzért imádkozod, szedd össze minden kérésedet, saját és szeretteid fájdalmát, szívednek minden óhaját, és foglald be a Miatyánkba és az Angyali Üdvözletbe!

 

A FÁJDALMAS TITKOK

Köszöntjük Szűz Máriát. Mint fájdalmas Anyát látjuk őt, ahogy ölében tartja és nézi Szent Fiának holttestét, amelyet szenvedéseinek nyomai borítanak.

Tekintsünk Szűz Máriára és halott Fiára, s elmélkedjünk csendesen megváltásunk történetén, ahogy a titkok elénk tárják!

 

1. Aki érettünk vérrel verejtékezett

Lk 22, 39-46: (Jézus) ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték. Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

Elmélkedés: Jézus az Olajfák hegyén földre roskad. Arcáról véres verejtékcseppek hullanak a földre. Előre látja az emberek bűnét, hálátlanságát, hűtlenségét, árulását. Mindenki elhagyta a borzalmaknak ezen éjszakáján. Az emberek bűneiért vállal mindent magára.

De valahol Mária az Úrral együtt imádkozik. Egyedül ő mentes minden bűntől, s mindig segíteni fog nekünk, hogy Krisztus kegyelmével a bűnt legyőzzük. Ezért kell őt mindig kérnünk:

Imádkozzál érettünk, bűnösökért!

 

2. Akit érettünk megostoroztak

Mt 27, 24-26: Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!” Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!” Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Elmélkedés: Szörnyű kínokat szenvedett Jézus az oszlopnál, ahol megostorozták. Vezekelt az emberek érzékisége, tisztátalansága és romlottsága miatt. Ő, az Isten Fia, aki a legtisztább Szűztől született, hagyta, hogy szent és ártatlan testét verjék.

Kérjük őt, és a legszentebb, makula nélkül való Szüzet, hogy testben és lélekben tiszták lehessünk!

 

3. Akit érettünk tövissel megkoronáztak

Mt 27, 27-30: A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. 

Elmélkedés: Töviskoszorú, bíborpalást, nádszál… Ezekkel gúnyolták ki Krisztus valódi királyságát.

Azért szenvedi el, hogy gőgünkért és büszkeségünkért vezekeljen.

Ő a mennynek és földnek igazi királya, neki jár minden tisztelet.

Önzés és kíméletlen uralomvágy nem férnek össze Krisztus királyságával. Ezt mutatja nekünk az Úr ebben a titokban. Szűz Máriával kérjünk tőle alázatos lelkületet.

 

4. Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta

Jn 19, 17: Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. 

Elmélkedés: Szeretetből veszi vállára Jézus a keresztet, és viszi a Koponyák hegyére.

Háromszor esik el útközben, és háromszor kel föl.

Mária csendes megadással áll az úton, együtt szenved fiával.

Nekünk is végig kell járnunk keresztutunkat. Az élet szenvedései, csalódásai, keserűségei mindegyikünket utolérnek, senkit sem kerülnek el. Ezt a keresztet a Megváltó nyomában nekünk is hordoznunk kell. Szűz Máriához hasonlóan bátran és odaadóan kell az Üdvözítőt követnünk.

 

5. Akit érettünk keresztre feszítettek

Jn 19, 18-19. 25-30: Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” … Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

Elmélkedés: Jézus a Golgotán a legdrágábbat, életét áldozta érettünk. Ekkor ütött megváltásunk órája.

Az Úr minden szenvedésének végső értelme: megváltani bennünket a bűntől.

Szűz Mária a kereszt alatt áll. Mindent együtt visel az Úrral. Így kell Jézussal együtt elviselnünk nekünk is minden szenvedést. Itt, a kereszt alatt megköszönjük a Megváltónak irántunk tanúsított minden szeretetét. Hálát és tiszteletet ígérünk különösen azok iránt, akik azon fáradnak, hogy bennünk Krisztus műve, a megváltás termékeny legyen. Ezek lelkipásztoraink, szüleink, nevelőink.

Szűz Mária által, aki a kereszt alatt állott, ajánljuk föl ígéretünket a Megváltónak.


********************************************************************************************************************************************************************


A bűnbánat jótékony hatásai


Március 6-án, hamvazószerdával kezdetét veszi a negyvennapos nagyböjti időszak, amelyhez - emberi életünket, mindennapjainkat érintve -, szorosan kapcsolódik a bűnbánattartás, a lelki megtisztulás, egyfajta életrendezés (a hamvazás szertartása is erre hív bennünket). E bűnbánati szent időben olvassuk az alábbi írást nagy lelki haszonnal, lelki gyümölcsöket teremvén életünkben!

 „Mindig zavar, ha valaki azt mondja, hogy a bűnbánat lehangoló és ártalmas, mert szerintem ennek az ellenkezője igaz. Bűneink beismerése és meggyónása éppen hogy az egyik leghasznosabb és legörömtelibb dolog az életben"– írja internetes naplójában Dwight Longenecker. Az anglikán lelkészből lett katolikus pap a szentség lelki kegyelmei mellett a bűnbánat tizenhárom kézzelfogható, jótékony hatását sorolja fel:

• A bűnbánat hatására reálisabban látom magam. Amint kimondom: „Uram, Jézus, könyörülj rajtam, bűnösön", minden önámítás szertefoszlik; olyannak láthatom magam, amilyen tényleg vagyok.

• A bűnbánat hatására reálisabban látom a többi embert. Sőt nemcsak reálisabban, hanem együtt érzőbben. Ha bűnökkel küszködő, gyarló ember vagyok, akkor mindenki más is az. Hogy is szokták mondani? „Légy megértő, hisz mindenki küzd."

• A bűnbánat hatására reálisabban látom Istent. Ha bűnös ember vagyok, és ezzel tisztában vagyok, Istent is mindjárt tisztán kezdem látni. Megszűnik az érzelgősség, a félelem és a többi hamis istenkép, és úgy tekinthetek rá, mint szerető, irgalmas Atyára.

• A bűnbánat fogékonnyá tesz a tanulásra. Aki azt hiszi, mindent tud, nem képes újat tanulni. Aki erényesnek véli magát, nem tud újat tanulni az erényről. Bűnösségem beismerése az első lépés a megvilágosodás felé.

• A bűnbánat ráébreszt, hogy szükségem van Istenre. Az „Uram, siess segítségemre!" kiáltás a szükséget szenvedő ember kiáltása. Csak akkor kaphatjuk meg, amire szükségünk van, ha kérjük; és csak akkor tudjuk kérni, ha felismertük, hogy szükségünk van rá.

• A bűnbánat megnyitja a szívet. A megkeményedett szív félelmetes; aki igazán megbánja bűneit, nem lehet keményszívű. A bűnbánat kiáltásával hatalmas lelki ugrást teszünk. A megnyitott szív ujjong, énekel.

• A bűnbánat az emberség szívéhez visz közel. Amikor megbánom bűneimet, megdöbbentően új fényben kezdem látni az emberi létet, az egész kultúrát, a történelmet, a kapcsolatokat. Az egész világ egyfolytában Istenhez kiált. Az emberiség minden vívmánya, tudásszerzése, egész kultúrája minden ízében Isten utáni vágy, és ezt most világosan látom.

• A bűnbánatnak örvendeznek az angyalok – ez benne van az evangéliumban.

• A bűnbánattól üvöltenek a démonok – ez benne van a tágabb evangéliumban.  

• A bűnbánat emlékeztet a halálra – s ez jó.

• A bűnbánat alázatossá tesz. Az alázat latinul humilitas, a humus (föld) szó rokona. A bűnbánat leszállít a földre. Leszállít oda, ahol a helyemre kerülök.

• A bűnbánat örömmel tölt el. Először fájdalommal, aztán örömmel. Ha leszálltam a földre, leszálltam saját magamhoz, s ez örömöt ad, szabaddá tesz és megvidámít.

• A bűnbánat segít, hogy önmagammá legyek. Végre az lehetek, akinek teremtettek. Ez vagyok. Jó vagyok, de nem tökéletes. Bűnös vagyok, de feloldoztak. Isten bukott gyermeke vagyok, akit felemeltek, talpra állítottak, leporoltak, és ráállítottak a hazafelé vezető útra.



********************************************************************************************************************************************************************

Álarc vagy Krisztus-arc?

 

A farsang évente visszatérő időszak, amelyben önfeledten, a vigasságnak, az örömnek próbálunk élni. A keresztény életörömöt most a táncban, a bálokon, az ünnepi szórakozásban éljük meg. Ezek az alkalmak lehetőséget nyújtanak emberi kapcsolataink építéséhez, és a generációk közötti összhang megteremtéséhez. Nem feledjük, akkor is Krisztushoz tartozunk, amikor szórakozunk, táncolunk, mulatságokon veszünk részt.

A XV. századi adatok szerint ilyenkor a férfiak és a nők ruhát cseréltek, álarcot viseltek és állatruhákat öltöttek fel. A kis falvaktól a királyi udvarig mindenütt farsangoltak hazánkban. Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg. A busóálarcot eredetileg csak felnőtt sokác férfiak ölthették fel, a legények másfajta álarcot viseltek.

Mágikus erőt tulajdonítunk az álarcoknak, a jelmezeknek. Egy kicsit azzá akarunk válni, amit magunkra öltünk. Mindnyájunkat a saját vágyvilágunk motivál. Tudatosan, vagy néha kevésbé tudatosan, a bennünk munkáló vágyainkat szeretnénk ilyenkor - a vízkereszttől húshagyó keddig tartó napokban - megvalósulva látni. A kisgyerek felveszi az anyja ruháját, a kisfiú belelép az apa nagy cipőjébe. Ilyenkor azt gondolja a kislány, hogy ő tényleg a mama, a fiú pedig, hogy ő tényleg a papa, s megpróbálnak úgy is viselkedni. Kicsit így vagyunk a jelmezeinkkel is. A vágyaink "báloztatják" velünk ezeket a jelmezeket, hiszen egy kicsit mások szeretnénk lenni. Hiszen jó lenne sokszor erősnek látszani, elrejteni a gyengeségeinket, a nem megmutathatónak vélt oldalainkat, azt gondolva, hogy sokkal pozitívabban értékelne minket a környezetünk, ha mi olyan szépek lennénk, mint amilyenné a jelmez varázsol.

 Viselünk-e álarcot a hétköznapi életben? Vagy pedig egyszerűen csak arcaink vannak, amelyek mind rólunk szólnak, és a helyzeteknek megfelelően képessé tesznek arra, hogy a másik emberrel kapcsolatba lépjünk? A különböző helyzetekben másként viselkedünk. Előfordul, hogy hétköznapi álarcaink kifejezetten a másik megtévesztésére szolgálnak. Amikor valaminek a látszatát akarom kelteni, tudva, hogy az tőlem teljesen idegen. Előnyt szeretnék elérni, vagy azt, hogy megfeleljek a környezet elvárásainak. A hétköznapi életben az álarc kifejezetten veszélyes. Rádermedhet az ember arcára, és akkor a személy elveszti a kapcsolatát belső lényegével. Mert hiszen az ember személyisége legmélyéből meríti önmagát, azt juttatja érvényre a különböző élethelyzetekben. Ennek pedig az a feltétele, hogy a megmutatott arcaink valóban hozzánk tartozzanak.

Nehezen nézünk szembe önmagunkkal. Nem könnyű elfogadni önmagunkat és korlátainkat. Senki sem tökéletes születése pillanatában, de a személyiségünket valamiképpen ki kell bontakoztatnunk, meg kell valósítanunk. Fel kell fedeznünk a magunk talentumait, és a talentumainkat kamatoztatni kellene. Az, hogy el tudjuk-e fogadni önmagunkat, teljesen attól függ, hogy milyen az Istennel való kapcsolatunk. Tudjuk-e olyan szemmel nézni magunkat, mint ahogyan a Teremtő, Elfogadó és Szerető Isten tud minket nézni. Ahogy ő itt és most elfogad engem a korlátaimmal, a lehetőségeimmel, a pillanatnyilag megvalósuló önmagammal, vagyis amilyen vagyok. Képes vagyok-e én ezt a szeretetet úgy viszonozni, hogy szeretettel elfogadom magam, mint a kibontakozás lehetőségét?

Hamar elmúlik a hangos vigasság időszaka. Utána egy sokkal csendesebb idő következik: a nagyböjt. Az igazi ideálkép felé vezető úton az önvizsgálat sok értékes információt adhat számunkra. Nekünk, keresztény embereknek nagyon nagy ajándékunk van: Jézus Krisztus, aki Megváltó, ugyanakkor egy teljes értékű emberi életet is elénk élt. Ő keresztény örömünk és reményünk forrása. Nem az ő életét kell megvalósítanunk, hanem a miénket, és önmagunkból a saját talentumaink szerint kell kidolgoznunk egy életen át ennek a Krisztus-arcnak a ránk eső vonását. 


********************************************************************************************************************************************************************


BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!


B.Ú.É.K.! - keresztény értelmezés szerint ezt a jókívánságot rövidíti: Bízd Újra Életed Krisztusra!

2019. január 20-27 között világszerte ökumenikus imahetet tartanak. Miért is találkoznak egymással immár fél évszázada a katolikusok és a protestánsok?

A keresztények egységéért imádkoznak. Ez megegyezik Krisztus Urunk akaratával. Főpapi imájában ezt kérte Atyjától: „ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17, 21).

Fontos tehát az egység. A közmondás is úgy tartja, hogy „egységben az erő”. Ennek a szeretet egységnek az ellenpólusa a széthúzás. Sajnos gyakran tapasztalható ez is az emberi közösségekben.

Pál apostol figyelmeztet a napjainkban is veszélyeztetett lelki egység fontosságára: „Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4, 3-5), vagy máshol: „Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás,… Talán részekre oszlott Krisztus?” (1 Kor 1,10.13).

A történelem sajnos igazolta az Úr Jézus és apostola aggódását az egyházi közösség iránt. A keresztények többszörösen is megosztottá váltak. Fáj ez nekünk, mint megannyi seb Krisztus Testén. Hálát mondunk Istennek az ökumenikus mozgalomért, amelynek köszönhetően több seb már kezd begyógyulni. Nagy segítséget jelentenek a közeledésben egyes lelkiségi mozgalmak is, mint pl. a Taize-i lelkiség, a Focolare, vagy a karizmatikus megújulás.            

Az egyetemes isteni Lélek világunkban való aktív jelenlétének élményszerű megtapasztalásakor, valamint az evangéliumi szeretet gyakorlásakor a felekezeti határok elveszítik jelentőségüket. Fontos az összefogás, hogy kellő erővel képviseljük Jézus Krisztus szellemiségét jelen társadalmunkban. Abban a társadalomban, amely könnyen irányt téveszt, amely képes elveszíteni józan tájékozódó képességét. Naponta látjuk: nem azután ragaszkodik, ami az egyes ember és családjaink életét gazdagítaná, lelkét nemesbítené, hanem azután, ami tönkreteszi, ami teremtő Istenétől elidegeníti.

Napjainkban értékmentő és értékközvetítő feladatunk van! Nekünk: katolikusoknak és más felekezetű keresztényeknek együttesen.

Elgondolkodtató, hogy egy vallásos fiatal is jobban tud lelkesedni a valós élettől idegen (mese)film-hősökért, mint Jézusért, vagy a példás, szent életű, ugyanakkor nagyon is a földön járó, hús-vér keresztény hősökért. Érdekes, hogy Jézust senki sem sztárolja. Talán unalmas az ő személye?

Az új esztendőben sem lehet fontosabb számunkra, mint a Krisztusban megélt élet! Szeressük, szolgáljuk Üdvözítőnket még jobban, és szerettessük meg gyermekeinkkel, unokáinkkal is! Mert csak így óvhatjuk meg őket a rájuk leselkedő veszélyektől: rossz társaságtól, drogtól, a keresztény hitet és erkölcsöt semmibe vevő, azon átgázoló életviteltől.

Az élet művészetének ismerete, az emberhez egyedül méltó igaz, szent és örök élet a mi nagy kincsünk. „Ez a kincsünk pedig cserépedényben van” (2 Kor 4,7). Imádkozzunk most együtt azért, hogy hűek maradjunk Jézus Krisztushoz és Egyházához! Kérjük a Szentlélek erejét a mostani, emberpróbáló időkben is, hogy bátran szembeszálljunk a lelket és jó ízlést romboló evilági áramlatokkal, és valamennyien, fiatalok és idősek, Krisztus képére alakuljunk.

 

Áraszd reánk Uram Isten, minden lelki, testi áldásaidat és Szent Lelked által naponként téríts hozzád bennünket, hogy térhessünk, hogy Téged jobban ismerhessünk, félhessünk, szerethessünk, tisztelhessünk és mindenben a mi engedelmességünket kedves áldozatul a Te szent Felségednek bemutathassuk…(az 1597. évi Debreceni Református Imádságoskönyvből)


********************************************************************************************************************************************************************


Karácsony Ünnepi Miserend


December 24. Hétfő. Karácsony Vigiliája.

                            Éjféli szentmise: 21.00 Demjén, 22.30 Egerszólát, 24.00 Egerszalók.

December 25. Kedd. Urunk születése, Karácsony - Parancsolt ünnep.

                              Ünnepi szentmise:  8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 11.30 Demjén.

December 26. Szerda. Szent István első vértanú.

                            Ünnepi szentmise: 8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók

December 27. Csütörtök. Szent János apostol és evangélista.

                            Ünnepi szentmise 7.30-kor az oltárra tett szándékokra.

December 28. Péntek. Aprószentek, vértanúk.

                            Ünnepi szentmise 7.30-kor. Engesztelés az abortuszokért. 

December 29. Szombat. Szentmise 16 órakor.

December 30. Vasárnap. A Szent Család: Jézus, Mária és József.

                             Ünnepi szentmise:  8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 11.30 Demjén.

December 31. Hétfő. Szilveszter.

                            Hálaadó szentmise: 16.00 Demjén, 17.30 Egerszalók, 19.00 Egerszólát

Január 1. Kedd. Szűz Mária, Isten Anyja (Újév) - Parancsolt ünnep.

                            Ünnepi szentmise:  8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 11.30 Demjén.


********************************************************************************************************************************************************************


Karácsonyra készülünk


Advent két tanítómestere Izajás próféta és Keresztelő János. Mindketten ugyanazt hirdetik meg: az Isten jön, hogy megszabadítsa népét.

Izajás Kr. e. a 6. században, a babiloni fogságban hirdeti a zsidóság hazatérését. A hazatérőknek a pusztában megfelelő utat kell készíteni, mert az Úr azon keresztül vezeti vissza népét hazájába. Amíg Izajásnál hatalmas, erős uralkodóként, politikai szabadítóként jelenik meg Isten, úgy „a Keresztelő”-nél inkább szellemi – erkölcsi szférában mutatkozik be.

Tanítása alapján Názáreti Jézus a pusztaságban, vagyis a bűnökkel terhelt világban szenvedő ember szabadítója. Jézusban a minden embert boldogítani akaró és boldoggá tevő Isten érkezett hozzánk. János küldetése az volt, hogy felkészítse, szabaddá tegye a Megváltó előtt az emberi szíveket. Mindenkit életmód-változtatásra, életrendezésre szólított fel: „Tartsatok bűnbánatot, térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”

Adventi kérdések: Jó ösvényen halad az életem? Nyitott vagyok Istenre? Jézus a spirituális valóságban most is úton van felénk. Találkozni akar veled, hogy újult erővel töltsön be téged; hogy életét élve boldog legyél és üdvözüljél. Ez a mostani találkozás akkor lesz sikeres, ha gondos készület előzi meg. Készüljünk ezért Üdvözítő Istenünk eljövetelére bűnbánattal, őszinte bűnvallomással, valamint életünk jobbításával.          

Jézus születésének hírüladása örömhír. Jézus Krisztus által a mindenható Isten siet segítségünkre. Érkezése mindenkor új remény. Vele joggal remélhető, hogy szép beteljesedés előtt áll a világ. Remélhetjük, hogy Vele egyre kevesebb lesz a nyomor, és többé már nem lesz a halálé az utolsó szó. Remélhetjük, hogy Isten megannyi bűnünk és gyarlóságunk ellenére elfogadja és beteljesíti életünket. Ez a remény nem emberi, hanem isteni ajándék, amelyet osztogatnunk kell. Karácsony az isteni remény és ajándék osztogatása, amelybe nekünk is be kell kapcsolódnunk.

Amilyen az adventünk, olyan lesz a karácsonyunk is! Hiába született meg Jézus kétezer éve Betlehemben, ha nem születik meg mibennünk! Ha sikerül szeretetben növekednünk az Advent folyamán, igazi lesz a Karácsonyunk: Jézus megszületik bennünk, közöttünk; és a körülöttünk élők számára is.


********************************************************************************************************************************************************************


A halál misztériuma

 

A II. Vatikáni Zsinat „Gaudium et spes” kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából (GS 18; 22):

Az ember sorsa a halállal szembesítve válik a legnagyobb rejtéllyé. Az embert gyötri a fájdalom és a test fokozódó felbomlása, és még inkább a rettegés, hogy egyszer s mindenkorra szűnik meg majd a léte. Igaza van azonban, amikor szívének ösztönzésére irtózattal utasítja el azt a gondolatot, hogy személyisége teljesen szertehull, és végképpen megsemmisül. Az ember lázad a halál ellen, mivel magában hordja az örökkévalóság magját, amely nem vezethető vissza a puszta anyagra. A technika összes próbálkozásai, bármilyen hasznosak is, nem képesek csillapítani szorongását. Az élet meghosszabbítása ugyanis nem elégítheti ki a továbbélésnek azt a vágyát, amely kitéphetetlenül gyökerezik az ember szívében.

A halállal kapcsolatban csődöt mond minden képzelet; az Egyház azonban, minthogy a kinyilatkoztató Istentől vette, állítja, hogy Isten az embert arra teremtette, hogy eljusson egy, a földi nyomorúság határain túli boldog célba. Sőt, a keresztény hit azt is tanítja, hogy az ember nem halt volna meg, ha nem vétkezett volna, és hogy eljön az idő, amikor a testi halál vereséget szenved, mert a mindenható és könyörületes Üdvözítő visszaadja az embernek az üdvösséget, amelyet ez a bűnével elveszített. Isten ugyanis arra hívta és hívja az embert, hogy egész lényével kapcsolódjék őhozzá a romolhatatlan isteni élet közösségében. A győzelmet a feltámadó Krisztus vívta ki, halálával megszabadította az embert a haláltól. A hit tehát, ha szilárd érvekkel együtt terjesztik elő, minden gondolkodó embernek megadja a választ jövő sorsát illető aggodalmára. Egyúttal lehetőséget nyújt neki arra is, hogy fenntartsa a lelki közösséget Krisztusban azokkal a szeretett hozzátartozóival, akiket a halál elragadott; a hit ugyanis megadja a reményt, hogy ők Istennél megtalálták már az igazi életet.

A keresztény ember - ez magától értetődik - kénytelen, sőt köteles is, sok gyötrődés közepette küzdeni a rossz ellen, és el kell szenvednie a halált is, de reményből merített erővel a feltámadás felé menetel, hiszen a húsvéti misztériumban részesedett, és Krisztus halálához hasonul.

Mindez azonban nemcsak a keresztény hívőre vonatkozik, hanem minden jó szándékú emberre is, akinek szívében láthatatlan módon működik a kegyelem. Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és mivel az embernek valójában csak egy végső hivatása van, mégpedig az isteni, vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra - Isten tudja, miképpen -, hogy a Húsvét titkában részesedjék.

Ilyen szép és nagy az ember misztériuma, így tündöklik a hívők előtt a krisztusi kinyilatkoztatás fényében. Krisztus által és Krisztusban világosság derül tehát a szenvedés és a halál rejtélyére, amely Jézus evangéliuma nélkül összezúzna minket. Krisztus feltámadt, halálával legyőzte a halált, és élettel ajándékozott meg bennünket, hogy mint fiák a Fiúban, kiáltsuk a Lélek ösztönzésére: Abba, Atya! (Róm 8,15).


*************************************************************************************************************************************************************************


Október hónap mindenkit Krisztus titkainak átelmélkedésére hív a Boldogságos Szűz Mária vezetésével, aki egyedülálló módon részese volt Isten Fia születésének (örvendetes olvasó), megváltói működésének (világosság olvasója), szenvedésének (fájdalmas olvasó) és megdicsőülésének (dicsőséges olvasó).

Máriával együtt újra meg akarjuk erősíteni az „igent” az Isten akaratára. Jézus életéről elmélkedve, Isten iránti szeretetünkben szeretnénk megerősödni.

A rózsafüzért imádkozva szeretnénk továbbá hálát adni Mária közbenjárásáért, az Isten segítségéért, amit gyakran megtapasztalt történelme folyamán Isten újszövetségi népe.

        A rózsafüzér (szentolvasó)

        A különféle imádságok közt, amelyekkel eredményesen fordulunk az Isten szent Anyjához, előkelő és kiváló helyet foglal el a rózsafüzér. Ezt az imádságot a Szűz Mária zsoltáros könyvének, vagy az evangélium és a keresztény élet breviáriumának is nevezik. Miatyánk, Üdvözlégy és elmélkedés… Kitűnő imádság, az örök élet elnyerésére alkalmas.

        A Miatyánkot isteni Megváltónk fogalmazta, mikor tanítványai kérték: Uram, taníts bennünket imádkozni. A második imádság az Angyali Üdvözlet, amely Gábor arkangyal és Erzsébet asszony köszöntésével kezdődik, s azzal a jámbor fohásszal végződik, amelyben magunknak most és a halál óráján segítséget kérünk Szűz Máriától. Ezekhez a hangos imákhoz csatlakozik az elmélkedés a szent titkok felett, amelyek oly módon idézik szemeink elé Jézus Krisztusnak és szent Anyjának örömeit, fájdalmait, és megdicsőülését, hogy egyben vigasztalást és erőt meríthessünk szenvedéseinkben, s a legszentebb példákat követve az erényesség folyton emelkedő lépcsőin a mennyei haza boldogságáig haladni fölbuzduljunk (XI. Pius pápa „Ingravescentibus malis” kezdetű körleveléből).  

           A rózsafüzér imádkozásának jelentősége

Ennek az imaformának jelentősége az, hogy az imádkozó az üdvösség titkairól elmélkedik. Nem elegendő a keresztény életet meghatározó igazságok értelmi tudomásulvétele. Mint mindent, ami az élet alakítására szolgál, a hitigazságokon is elmélkedni kell, és így kell befogadni a személyiség és a szív mély rétegeibe. A rózsafüzér ismétlődő elmélkedő imádkozása az elmélkedés egyszerű és hatékony módja, ami könnyen megtanulható és gyakorolható.

A rózsafüzér olyan útvonal, amelyen végighaladva Krisztus arcát szemléljük Mária szemével. Ezért olyan ima ez, amely az Evangélium szívében gyökerezik, tökéletesen összhangban a II. Vatikáni Zsinat tanításával és a pápák útmutatásaival.


Várkonyi István: Rózsafüzér

Olyan, akár egy szent bilincs,
csodálkozva nézem:
ima közben épp úgy feszül,
mint bilincs a kézen.

Nagyanyám is így viselte
kezén az olvasót.
Bilincsbe vert kézzel ő is
az Isten rabja volt.

Rózsafüzért viselt mindig,
s hogy elment ez napon:
rózsafüzér feszült kezén
a bús ravatalon
.

Rózsafüzérrel anyám is
szentkép elé hajolt:
bilincsbe vert kézzel ő is
az Isten rabja volt.

Engemet is így tanított,
rózsafüzért adott:
legyünk egész családunkkal
szelíd Isten-rabok!

Nagyanyám már tudja, hogy kik
az igaz szabadok,
azért szabad ő a mennyben,
mert Isten rabja volt!


  *************************************************************************************************************************************************************************
 

Per Mariam ad Jesum! - Mária által Jézushoz!

 

Szűz Mária üdvtörténeti szerepe, hogy elvezessen bennünket Szent Fiához, mindannyiunk Üdvözítőjéhez. Égi édesanyánk gondot visel reánk. Mária az, aki Jézus anyjaként, és első tanítványaként is a legjobban tudja, hogyan, mi módon juthatunk el Jézusához.

Máriás kegyhelyeinken úgy hívogat magához minket, miként Jézus tette ezt az apostolok meghívásakor: „Jöjj és kövess engem!” - Jöjj, fogd meg a kezem, és elvezetlek téged az én szent Fiamhoz!     

 

Mária által juthatunk el a legrövidebb és a legbiztonságosabb úton Jézushoz! Ezt hirdeti, és erre hívja meg minden kedves látogatóját az idén 280 éves kegytemplomunk, a Szűzanya egerszalóki szentélye.

 

Vajon e hosszú időszak alatt mennyi ember megtérésének volt a helyszíne? Mennyien imádkoztak itt testi-lelki gyógyulásért, hitben és szeretetben való megerősödésért és nyertek meghallgatást? Mennyien jöhettek ide vigasztalhatatlanul, végül mégis megvigasztalódva tértek haza, szívükben Mária és Jézus szeretetével, kegyelmi ajándékaival? Nem tudjuk. Sokan vannak, az bizonyos.

 

Miért jönnek a zarándokok, a kiránduló turisták Egerszalók kegytemplomába még ma is oly sokan? Talán, mert ebből a templomból szeretet árad, amire minden ember vágyik. Hiszen Isten teremtette így az embert: szeretetből szeretetre. Az ember képes szeretni, ugyanakkor szüksége is van mások szeretetére.

Itt, ezen a helyen Szűz Mária anyai szeretetével találkozhatunk, aki maga köré kívánja gyűjteni lelki gyermekeit, hogy aztán elvezesse őket a szeretet forrásához: Jézus Szent Szívéhez.

 

Kegyhelyünk ékessége a „Csodatevő Mária” kegykép, amely a fájdalmas Szűzanyát ábrázolja, ölében a keresztről levett szent Fiával (Pietà). Ez a kép erőt adhat a testben-lélekben szenvedő embereknek. Mert bár érezhetjük, hogy nagy a fájdalmunk és igazságtalan velünk az élet, azt is tudnunk, hinnünk kell, hogy a nagypénteki dráma a Golgotán: Jézus kereszthalála és a hétfájdalmú Szűzanya lelki gyötrődése nem volt értelmetlen. Istennek a minden embert bűntől-bajtól, az örök haláltól megmenteni szándékozó, és a kegyelmi, boldog, örök életre felszabadító tervének megvalósítása szempontjából ez még csak a kezdet volt.

Különös lendületet adott a kegykép tiszteletének egy vak leány csodálatos gyógyulása, amit aztán több csodálatos gyógyulás is követett. Ezeknek a híre messze földre eljutott, így Egerszalók csakhamar a zarándokok kedvelt úti céljává vált.

 

Érdekes, bár a kegytemplom titulusa „Szűz Mária szent neve”, a főoltárkép mégis Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja. Mondhatjuk erre, hogy a Szent Szűz jól ismert nevei, megszólításai közül éppen ez az egyik. Minden évben a Kármelhegyi Boldogasszony búcsú ünnepével zárul az 1982 óta itt megrendezett katolikus ifjúsági találkozó és lelkigyakorlat.

 

Imádkozzunk azért, hogy a Szűzanya egerszalóki szentélye a jövőben is betölthesse „lelki erőmű” szerepét. Akik betérnek ide imádkozni, lélekben megpihenni, azok szívük mélyén valódi, életújító találkozást élhessenek meg a Szűzanyával és Szent Fiával! A szeretet lángja lobbanjon mindenki szívében: legyen idős vagy fiatal; Mária tisztelője; akár a karmelita lelkiség híve; és azok szívében is, akik még keresik Istent, keresik életük értelmét.

 

Árvai Zoltán plébános











Aloldalak (2): Fodor Attila versei Training