Főoldal




Isten hozta az Egerszalóki Egyházközség honlapján!






Húsvét Ünnepi Miserend

 

Április 18. Nagycsütörtök – Szentmise az utolsó vacsora emlékére:

             17.00 Egerszalók, 18.30 Egerszólát

 

Április 19. Nagypéntek – Az Úr szenvedésének ünneplése:

             15.00 Demjén, 16.30 Egerszalók, 18.00 Egerszólát

 

Április 20. Nagyszombat – Jézus sírban nyugvása:

            10.00-11.00 Egerszalókon szentsír látogatása

 

            HÚSVÉTI VIGÍLIA: 17.00 Egerszólát, 19.00 Egerszalók

 

Április 21. Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása (misék elején ételszentelés):

             8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 11.30 Demjén

 

Április 22. Húsvéthétfő: NINCS SZENTMISE


***


A fájdalmas rózsafüzér

 

A Szent István Társulat gondozásában 1982-ben jelent meg a Beszélgetés a Mesterrel című imakönyv. Fernand Lelotte jezsuita szerzetespap Rabboni c. műve alapján írta Hetényi Varga Károly. Alcíme: „Imák és elmélkedések – Útjelzők a modern keresztény önnevelésben”. Az imakönyv elsősorban a katolikus ifjúság számára készült, a fiatalokat kívánja megszólítani. A Nihil obstat és az Imprimi potest jelzik, hogy a katolikus hittel szinkronban lévő és egyházi jóváhagyást nyert elmélkedések és imák gyűjteményét tarthatja kezében az olvasó. Az alábbiakban ebből az imakönyvből idézem a fájdalmas olvasó elmélkedéseit, kiegészítve azokat odaillő szentírási részletekkel.    

 

Röviden a rózsafüzér imádkozásának művészetéről

Nem szereted azt, ami gépies, egyhangú. Minden ilyen elriaszt. Ezért nem szabad a rózsafüzért gépiesen és unottan imádkoznod.

Ellenkezőleg: Ugyanazon szavak ismétlődése indítson arra, hogy elmélkedj és elgondolkozz Krisztus és Szűz Mária életének titkairól. A rózsafüzér titkai hitünk alaptételei. Tele vannak mélységgel és szépséggel. Legyenek életünk irányító törvényei is!

Jézus után Mária a legelső. Ezért kell életünk útját Szűz Mária élete szerint igazítani.

Ha egy kép tetszik, ha szeretjük, gyakran megnézzük. Egy dalt, amely nekünk szól, szívesen ismétlünk.

Ha nagy fájdalom szorítja össze lelkünket, nem szívesen váltogatjuk az imádság szavait.

A rózsafüzértitkokat mint szép képeket alakítsd ki magadban. Szeresd az Úrnak és Anyjának a tetteit: örömüket, fájdalmukat, fönségüket és megdicsőülésüket. Amíg ajkad az Üdvözlégy Máriát ismétli, szívedben, lelkedben a titok mélységein elmélkedj!

Gondold át minden tized előtt a titok tartalmát és jelentőségét!

Ha az ismétlés szíved természetévé válik, a rózsafüzér nem lesz unalmas.

Ez a rózsafüzér imádkozásának művészete.

Akit szeretünk, annak a jelenléte sohasem unalmas.

Ha a rózsafüzért imádkozod, szedd össze minden kérésedet, saját és szeretteid fájdalmát, szívednek minden óhaját, és foglald be a Miatyánkba és az Angyali Üdvözletbe!

 

A FÁJDALMAS TITKOK

Köszöntjük Szűz Máriát. Mint fájdalmas Anyát látjuk őt, ahogy ölében tartja és nézi Szent Fiának holttestét, amelyet szenvedéseinek nyomai borítanak.

Tekintsünk Szűz Máriára és halott Fiára, s elmélkedjünk csendesen megváltásunk történetén, ahogy a titkok elénk tárják!

 

1. Aki érettünk vérrel verejtékezett

Lk 22, 39-46: (Jézus) ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték. Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

Elmélkedés: Jézus az Olajfák hegyén földre roskad. Arcáról véres verejtékcseppek hullanak a földre. Előre látja az emberek bűnét, hálátlanságát, hűtlenségét, árulását. Mindenki elhagyta a borzalmaknak ezen éjszakáján. Az emberek bűneiért vállal mindent magára.

De valahol Mária az Úrral együtt imádkozik. Egyedül ő mentes minden bűntől, s mindig segíteni fog nekünk, hogy Krisztus kegyelmével a bűnt legyőzzük. Ezért kell őt mindig kérnünk:

Imádkozzál érettünk, bűnösökért!

 

2. Akit érettünk megostoroztak

Mt 27, 24-26: Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: „Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!” Erre az egész tömeg zúgta: „Vére rajtunk és fiainkon!” Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Elmélkedés: Szörnyű kínokat szenvedett Jézus az oszlopnál, ahol megostorozták. Vezekelt az emberek érzékisége, tisztátalansága és romlottsága miatt. Ő, az Isten Fia, aki a legtisztább Szűztől született, hagyta, hogy szent és ártatlan testét verjék.

Kérjük őt, és a legszentebb, makula nélkül való Szüzet, hogy testben és lélekben tiszták lehessünk!

 

3. Akit érettünk tövissel megkoronáztak

Mt 27, 27-30: A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. 

Elmélkedés: Töviskoszorú, bíborpalást, nádszál… Ezekkel gúnyolták ki Krisztus valódi királyságát.

Azért szenvedi el, hogy gőgünkért és büszkeségünkért vezekeljen.

Ő a mennynek és földnek igazi királya, neki jár minden tisztelet.

Önzés és kíméletlen uralomvágy nem férnek össze Krisztus királyságával. Ezt mutatja nekünk az Úr ebben a titokban. Szűz Máriával kérjünk tőle alázatos lelkületet.

 

4. Aki érettünk a nehéz keresztet hordozta

Jn 19, 17: Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. 

Elmélkedés: Szeretetből veszi vállára Jézus a keresztet, és viszi a Koponyák hegyére.

Háromszor esik el útközben, és háromszor kel föl.

Mária csendes megadással áll az úton, együtt szenved fiával.

Nekünk is végig kell járnunk keresztutunkat. Az élet szenvedései, csalódásai, keserűségei mindegyikünket utolérnek, senkit sem kerülnek el. Ezt a keresztet a Megváltó nyomában nekünk is hordoznunk kell. Szűz Máriához hasonlóan bátran és odaadóan kell az Üdvözítőt követnünk.

 

5. Akit érettünk keresztre feszítettek

Jn 19, 18-19. 25-30: Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” … Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

Elmélkedés: Jézus a Golgotán a legdrágábbat, életét áldozta érettünk. Ekkor ütött megváltásunk órája.

Az Úr minden szenvedésének végső értelme: megváltani bennünket a bűntől.

Szűz Mária a kereszt alatt áll. Mindent együtt visel az Úrral. Így kell Jézussal együtt elviselnünk nekünk is minden szenvedést. Itt, a kereszt alatt megköszönjük a Megváltónak irántunk tanúsított minden szeretetét. Hálát és tiszteletet ígérünk különösen azok iránt, akik azon fáradnak, hogy bennünk Krisztus műve, a megváltás termékeny legyen. Ezek lelkipásztoraink, szüleink, nevelőink.

Szűz Mária által, aki a kereszt alatt állott, ajánljuk föl ígéretünket a Megváltónak.


***


A bűnbánat jótékony hatásai


Március 6-án, hamvazószerdával kezdetét veszi a negyvennapos nagyböjti időszak, amelyhez - emberi életünket, mindennapjainkat érintve -, szorosan kapcsolódik a bűnbánattartás, a lelki megtisztulás, egyfajta életrendezés (a hamvazás szertartása is erre hív bennünket). E bűnbánati szent időben olvassuk az alábbi írást nagy lelki haszonnal, lelki gyümölcsöket teremvén életünkben!

 „Mindig zavar, ha valaki azt mondja, hogy a bűnbánat lehangoló és ártalmas, mert szerintem ennek az ellenkezője igaz. Bűneink beismerése és meggyónása éppen hogy az egyik leghasznosabb és legörömtelibb dolog az életben"– írja internetes naplójában Dwight Longenecker. Az anglikán lelkészből lett katolikus pap a szentség lelki kegyelmei mellett a bűnbánat tizenhárom kézzelfogható, jótékony hatását sorolja fel:

• A bűnbánat hatására reálisabban látom magam. Amint kimondom: „Uram, Jézus, könyörülj rajtam, bűnösön", minden önámítás szertefoszlik; olyannak láthatom magam, amilyen tényleg vagyok.

• A bűnbánat hatására reálisabban látom a többi embert. Sőt nemcsak reálisabban, hanem együtt érzőbben. Ha bűnökkel küszködő, gyarló ember vagyok, akkor mindenki más is az. Hogy is szokták mondani? „Légy megértő, hisz mindenki küzd."

• A bűnbánat hatására reálisabban látom Istent. Ha bűnös ember vagyok, és ezzel tisztában vagyok, Istent is mindjárt tisztán kezdem látni. Megszűnik az érzelgősség, a félelem és a többi hamis istenkép, és úgy tekinthetek rá, mint szerető, irgalmas Atyára.

• A bűnbánat fogékonnyá tesz a tanulásra. Aki azt hiszi, mindent tud, nem képes újat tanulni. Aki erényesnek véli magát, nem tud újat tanulni az erényről. Bűnösségem beismerése az első lépés a megvilágosodás felé.

• A bűnbánat ráébreszt, hogy szükségem van Istenre. Az „Uram, siess segítségemre!" kiáltás a szükséget szenvedő ember kiáltása. Csak akkor kaphatjuk meg, amire szükségünk van, ha kérjük; és csak akkor tudjuk kérni, ha felismertük, hogy szükségünk van rá.

• A bűnbánat megnyitja a szívet. A megkeményedett szív félelmetes; aki igazán megbánja bűneit, nem lehet keményszívű. A bűnbánat kiáltásával hatalmas lelki ugrást teszünk. A megnyitott szív ujjong, énekel.

• A bűnbánat az emberség szívéhez visz közel. Amikor megbánom bűneimet, megdöbbentően új fényben kezdem látni az emberi létet, az egész kultúrát, a történelmet, a kapcsolatokat. Az egész világ egyfolytában Istenhez kiált. Az emberiség minden vívmánya, tudásszerzése, egész kultúrája minden ízében Isten utáni vágy, és ezt most világosan látom.

• A bűnbánatnak örvendeznek az angyalok – ez benne van az evangéliumban.

• A bűnbánattól üvöltenek a démonok – ez benne van a tágabb evangéliumban.  

• A bűnbánat emlékeztet a halálra – s ez jó.

• A bűnbánat alázatossá tesz. Az alázat latinul humilitas, a humus (föld) szó rokona. A bűnbánat leszállít a földre. Leszállít oda, ahol a helyemre kerülök.

• A bűnbánat örömmel tölt el. Először fájdalommal, aztán örömmel. Ha leszálltam a földre, leszálltam saját magamhoz, s ez örömöt ad, szabaddá tesz és megvidámít.

• A bűnbánat segít, hogy önmagammá legyek. Végre az lehetek, akinek teremtettek. Ez vagyok. Jó vagyok, de nem tökéletes. Bűnös vagyok, de feloldoztak. Isten bukott gyermeke vagyok, akit felemeltek, talpra állítottak, leporoltak, és ráállítottak a hazafelé vezető útra.



***

Álarc vagy Krisztus-arc?

 

A farsang évente visszatérő időszak, amelyben önfeledten, a vigasságnak, az örömnek próbálunk élni. A keresztény életörömöt most a táncban, a bálokon, az ünnepi szórakozásban éljük meg. Ezek az alkalmak lehetőséget nyújtanak emberi kapcsolataink építéséhez, és a generációk közötti összhang megteremtéséhez. Nem feledjük, akkor is Krisztushoz tartozunk, amikor szórakozunk, táncolunk, mulatságokon veszünk részt.

A XV. századi adatok szerint ilyenkor a férfiak és a nők ruhát cseréltek, álarcot viseltek és állatruhákat öltöttek fel. A kis falvaktól a királyi udvarig mindenütt farsangoltak hazánkban. Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. A busók fából faragott álarcokban jelennek meg. A busóálarcot eredetileg csak felnőtt sokác férfiak ölthették fel, a legények másfajta álarcot viseltek.

Mágikus erőt tulajdonítunk az álarcoknak, a jelmezeknek. Egy kicsit azzá akarunk válni, amit magunkra öltünk. Mindnyájunkat a saját vágyvilágunk motivál. Tudatosan, vagy néha kevésbé tudatosan, a bennünk munkáló vágyainkat szeretnénk ilyenkor - a vízkereszttől húshagyó keddig tartó napokban - megvalósulva látni. A kisgyerek felveszi az anyja ruháját, a kisfiú belelép az apa nagy cipőjébe. Ilyenkor azt gondolja a kislány, hogy ő tényleg a mama, a fiú pedig, hogy ő tényleg a papa, s megpróbálnak úgy is viselkedni. Kicsit így vagyunk a jelmezeinkkel is. A vágyaink "báloztatják" velünk ezeket a jelmezeket, hiszen egy kicsit mások szeretnénk lenni. Hiszen jó lenne sokszor erősnek látszani, elrejteni a gyengeségeinket, a nem megmutathatónak vélt oldalainkat, azt gondolva, hogy sokkal pozitívabban értékelne minket a környezetünk, ha mi olyan szépek lennénk, mint amilyenné a jelmez varázsol.

 Viselünk-e álarcot a hétköznapi életben? Vagy pedig egyszerűen csak arcaink vannak, amelyek mind rólunk szólnak, és a helyzeteknek megfelelően képessé tesznek arra, hogy a másik emberrel kapcsolatba lépjünk? A különböző helyzetekben másként viselkedünk. Előfordul, hogy hétköznapi álarcaink kifejezetten a másik megtévesztésére szolgálnak. Amikor valaminek a látszatát akarom kelteni, tudva, hogy az tőlem teljesen idegen. Előnyt szeretnék elérni, vagy azt, hogy megfeleljek a környezet elvárásainak. A hétköznapi életben az álarc kifejezetten veszélyes. Rádermedhet az ember arcára, és akkor a személy elveszti a kapcsolatát belső lényegével. Mert hiszen az ember személyisége legmélyéből meríti önmagát, azt juttatja érvényre a különböző élethelyzetekben. Ennek pedig az a feltétele, hogy a megmutatott arcaink valóban hozzánk tartozzanak.

Nehezen nézünk szembe önmagunkkal. Nem könnyű elfogadni önmagunkat és korlátainkat. Senki sem tökéletes születése pillanatában, de a személyiségünket valamiképpen ki kell bontakoztatnunk, meg kell valósítanunk. Fel kell fedeznünk a magunk talentumait, és a talentumainkat kamatoztatni kellene. Az, hogy el tudjuk-e fogadni önmagunkat, teljesen attól függ, hogy milyen az Istennel való kapcsolatunk. Tudjuk-e olyan szemmel nézni magunkat, mint ahogyan a Teremtő, Elfogadó és Szerető Isten tud minket nézni. Ahogy ő itt és most elfogad engem a korlátaimmal, a lehetőségeimmel, a pillanatnyilag megvalósuló önmagammal, vagyis amilyen vagyok. Képes vagyok-e én ezt a szeretetet úgy viszonozni, hogy szeretettel elfogadom magam, mint a kibontakozás lehetőségét?

Hamar elmúlik a hangos vigasság időszaka. Utána egy sokkal csendesebb idő következik: a nagyböjt. Az igazi ideálkép felé vezető úton az önvizsgálat sok értékes információt adhat számunkra. Nekünk, keresztény embereknek nagyon nagy ajándékunk van: Jézus Krisztus, aki Megváltó, ugyanakkor egy teljes értékű emberi életet is elénk élt. Ő keresztény örömünk és reményünk forrása. Nem az ő életét kell megvalósítanunk, hanem a miénket, és önmagunkból a saját talentumaink szerint kell kidolgoznunk egy életen át ennek a Krisztus-arcnak a ránk eső vonását. 


***


BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!


B.Ú.É.K.! - keresztény értelmezés szerint ezt a jókívánságot rövidíti: Bízd Újra Életed Krisztusra!

2019. január 20-27 között világszerte ökumenikus imahetet tartanak. Miért is találkoznak egymással immár fél évszázada a katolikusok és a protestánsok?

A keresztények egységéért imádkoznak. Ez megegyezik Krisztus Urunk akaratával. Főpapi imájában ezt kérte Atyjától: „ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17, 21).

Fontos tehát az egység. A közmondás is úgy tartja, hogy „egységben az erő”. Ennek a szeretet egységnek az ellenpólusa a széthúzás. Sajnos gyakran tapasztalható ez is az emberi közösségekben.

Pál apostol figyelmeztet a napjainkban is veszélyeztetett lelki egység fontosságára: „Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4, 3-5), vagy máshol: „Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás,… Talán részekre oszlott Krisztus?” (1 Kor 1,10.13).

A történelem sajnos igazolta az Úr Jézus és apostola aggódását az egyházi közösség iránt. A keresztények többszörösen is megosztottá váltak. Fáj ez nekünk, mint megannyi seb Krisztus Testén. Hálát mondunk Istennek az ökumenikus mozgalomért, amelynek köszönhetően több seb már kezd begyógyulni. Nagy segítséget jelentenek a közeledésben egyes lelkiségi mozgalmak is, mint pl. a Taize-i lelkiség, a Focolare, vagy a karizmatikus megújulás.            

Az egyetemes isteni Lélek világunkban való aktív jelenlétének élményszerű megtapasztalásakor, valamint az evangéliumi szeretet gyakorlásakor a felekezeti határok elveszítik jelentőségüket. Fontos az összefogás, hogy kellő erővel képviseljük Jézus Krisztus szellemiségét jelen társadalmunkban. Abban a társadalomban, amely könnyen irányt téveszt, amely képes elveszíteni józan tájékozódó képességét. Naponta látjuk: nem azután ragaszkodik, ami az egyes ember és családjaink életét gazdagítaná, lelkét nemesbítené, hanem azután, ami tönkreteszi, ami teremtő Istenétől elidegeníti.

Napjainkban értékmentő és értékközvetítő feladatunk van! Nekünk: katolikusoknak és más felekezetű keresztényeknek együttesen.

Elgondolkodtató, hogy egy vallásos fiatal is jobban tud lelkesedni a valós élettől idegen (mese)film-hősökért, mint Jézusért, vagy a példás, szent életű, ugyanakkor nagyon is a földön járó, hús-vér keresztény hősökért. Érdekes, hogy Jézust senki sem sztárolja. Talán unalmas az ő személye?

Az új esztendőben sem lehet fontosabb számunkra, mint a Krisztusban megélt élet! Szeressük, szolgáljuk Üdvözítőnket még jobban, és szerettessük meg gyermekeinkkel, unokáinkkal is! Mert csak így óvhatjuk meg őket a rájuk leselkedő veszélyektől: rossz társaságtól, drogtól, a keresztény hitet és erkölcsöt semmibe vevő, azon átgázoló életviteltől.

Az élet művészetének ismerete, az emberhez egyedül méltó igaz, szent és örök élet a mi nagy kincsünk. „Ez a kincsünk pedig cserépedényben van” (2 Kor 4,7). Imádkozzunk most együtt azért, hogy hűek maradjunk Jézus Krisztushoz és Egyházához! Kérjük a Szentlélek erejét a mostani, emberpróbáló időkben is, hogy bátran szembeszálljunk a lelket és jó ízlést romboló evilági áramlatokkal, és valamennyien, fiatalok és idősek, Krisztus képére alakuljunk.

 

Áraszd reánk Uram Isten, minden lelki, testi áldásaidat és Szent Lelked által naponként téríts hozzád bennünket, hogy térhessünk, hogy Téged jobban ismerhessünk, félhessünk, szerethessünk, tisztelhessünk és mindenben a mi engedelmességünket kedves áldozatul a Te szent Felségednek bemutathassuk…(az 1597. évi Debreceni Református Imádságoskönyvből)


***


Karácsony Ünnepi Miserend


December 24. Hétfő. Karácsony Vigiliája.

                            Éjféli szentmise: 21.00 Demjén, 22.30 Egerszólát, 24.00 Egerszalók.

December 25. Kedd. Urunk születése, Karácsony - Parancsolt ünnep.

                              Ünnepi szentmise:  8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 11.30 Demjén.

December 26. Szerda. Szent István első vértanú.

                            Ünnepi szentmise: 8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók

December 27. Csütörtök. Szent János apostol és evangélista.

                            Ünnepi szentmise 7.30-kor az oltárra tett szándékokra.

December 28. Péntek. Aprószentek, vértanúk.

                            Ünnepi szentmise 7.30-kor. Engesztelés az abortuszokért. 

December 29. Szombat. Szentmise 16 órakor.

December 30. Vasárnap. A Szent Család: Jézus, Mária és József.

                             Ünnepi szentmise:  8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 11.30 Demjén.

December 31. Hétfő. Szilveszter.

                            Hálaadó szentmise: 16.00 Demjén, 17.30 Egerszalók, 19.00 Egerszólát

Január 1. Kedd. Szűz Mária, Isten Anyja (Újév) - Parancsolt ünnep.

                            Ünnepi szentmise:  8.30 Egerszólát, 10.00 Egerszalók, 11.30 Demjén.


***


Karácsonyra készülünk


Advent két tanítómestere Izajás próféta és Keresztelő János. Mindketten ugyanazt hirdetik meg: az Isten jön, hogy megszabadítsa népét.

Izajás Kr. e. a 6. században, a babiloni fogságban hirdeti a zsidóság hazatérését. A hazatérőknek a pusztában megfelelő utat kell készíteni, mert az Úr azon keresztül vezeti vissza népét hazájába. Amíg Izajásnál hatalmas, erős uralkodóként, politikai szabadítóként jelenik meg Isten, úgy „a Keresztelő”-nél inkább szellemi – erkölcsi szférában mutatkozik be.

Tanítása alapján Názáreti Jézus a pusztaságban, vagyis a bűnökkel terhelt világban szenvedő ember szabadítója. Jézusban a minden embert boldogítani akaró és boldoggá tevő Isten érkezett hozzánk. János küldetése az volt, hogy felkészítse, szabaddá tegye a Megváltó előtt az emberi szíveket. Mindenkit életmód-változtatásra, életrendezésre szólított fel: „Tartsatok bűnbánatot, térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”

Adventi kérdések: Jó ösvényen halad az életem? Nyitott vagyok Istenre? Jézus a spirituális valóságban most is úton van felénk. Találkozni akar veled, hogy újult erővel töltsön be téged; hogy életét élve boldog legyél és üdvözüljél. Ez a mostani találkozás akkor lesz sikeres, ha gondos készület előzi meg. Készüljünk ezért Üdvözítő Istenünk eljövetelére bűnbánattal, őszinte bűnvallomással, valamint életünk jobbításával.          

Jézus születésének hírüladása örömhír. Jézus Krisztus által a mindenható Isten siet segítségünkre. Érkezése mindenkor új remény. Vele joggal remélhető, hogy szép beteljesedés előtt áll a világ. Remélhetjük, hogy Vele egyre kevesebb lesz a nyomor, és többé már nem lesz a halálé az utolsó szó. Remélhetjük, hogy Isten megannyi bűnünk és gyarlóságunk ellenére elfogadja és beteljesíti életünket. Ez a remény nem emberi, hanem isteni ajándék, amelyet osztogatnunk kell. Karácsony az isteni remény és ajándék osztogatása, amelybe nekünk is be kell kapcsolódnunk.

Amilyen az adventünk, olyan lesz a karácsonyunk is! Hiába született meg Jézus kétezer éve Betlehemben, ha nem születik meg mibennünk! Ha sikerül szeretetben növekednünk az Advent folyamán, igazi lesz a Karácsonyunk: Jézus megszületik bennünk, közöttünk; és a körülöttünk élők számára is.


***


A halál misztériuma

 

A II. Vatikáni Zsinat „Gaudium et spes” kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából (GS 18; 22):

Az ember sorsa a halállal szembesítve válik a legnagyobb rejtéllyé. Az embert gyötri a fájdalom és a test fokozódó felbomlása, és még inkább a rettegés, hogy egyszer s mindenkorra szűnik meg majd a léte. Igaza van azonban, amikor szívének ösztönzésére irtózattal utasítja el azt a gondolatot, hogy személyisége teljesen szertehull, és végképpen megsemmisül. Az ember lázad a halál ellen, mivel magában hordja az örökkévalóság magját, amely nem vezethető vissza a puszta anyagra. A technika összes próbálkozásai, bármilyen hasznosak is, nem képesek csillapítani szorongását. Az élet meghosszabbítása ugyanis nem elégítheti ki a továbbélésnek azt a vágyát, amely kitéphetetlenül gyökerezik az ember szívében.

A halállal kapcsolatban csődöt mond minden képzelet; az Egyház azonban, minthogy a kinyilatkoztató Istentől vette, állítja, hogy Isten az embert arra teremtette, hogy eljusson egy, a földi nyomorúság határain túli boldog célba. Sőt, a keresztény hit azt is tanítja, hogy az ember nem halt volna meg, ha nem vétkezett volna, és hogy eljön az idő, amikor a testi halál vereséget szenved, mert a mindenható és könyörületes Üdvözítő visszaadja az embernek az üdvösséget, amelyet ez a bűnével elveszített. Isten ugyanis arra hívta és hívja az embert, hogy egész lényével kapcsolódjék őhozzá a romolhatatlan isteni élet közösségében. A győzelmet a feltámadó Krisztus vívta ki, halálával megszabadította az embert a haláltól. A hit tehát, ha szilárd érvekkel együtt terjesztik elő, minden gondolkodó embernek megadja a választ jövő sorsát illető aggodalmára. Egyúttal lehetőséget nyújt neki arra is, hogy fenntartsa a lelki közösséget Krisztusban azokkal a szeretett hozzátartozóival, akiket a halál elragadott; a hit ugyanis megadja a reményt, hogy ők Istennél megtalálták már az igazi életet.

A keresztény ember - ez magától értetődik - kénytelen, sőt köteles is, sok gyötrődés közepette küzdeni a rossz ellen, és el kell szenvednie a halált is, de reményből merített erővel a feltámadás felé menetel, hiszen a húsvéti misztériumban részesedett, és Krisztus halálához hasonul.

Mindez azonban nemcsak a keresztény hívőre vonatkozik, hanem minden jó szándékú emberre is, akinek szívében láthatatlan módon működik a kegyelem. Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és mivel az embernek valójában csak egy végső hivatása van, mégpedig az isteni, vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra - Isten tudja, miképpen -, hogy a Húsvét titkában részesedjék.

Ilyen szép és nagy az ember misztériuma, így tündöklik a hívők előtt a krisztusi kinyilatkoztatás fényében. Krisztus által és Krisztusban világosság derül tehát a szenvedés és a halál rejtélyére, amely Jézus evangéliuma nélkül összezúzna minket. Krisztus feltámadt, halálával legyőzte a halált, és élettel ajándékozott meg bennünket, hogy mint fiák a Fiúban, kiáltsuk a Lélek ösztönzésére: Abba, Atya! (Róm 8,15).


***


Október hónap mindenkit Krisztus titkainak átelmélkedésére hív a Boldogságos Szűz Mária vezetésével, aki egyedülálló módon részese volt Isten Fia születésének (örvendetes olvasó), megváltói működésének (világosság olvasója), szenvedésének (fájdalmas olvasó) és megdicsőülésének (dicsőséges olvasó).

Máriával együtt újra meg akarjuk erősíteni az „igent” az Isten akaratára. Jézus életéről elmélkedve, Isten iránti szeretetünkben szeretnénk megerősödni.

A rózsafüzért imádkozva szeretnénk továbbá hálát adni Mária közbenjárásáért, az Isten segítségéért, amit gyakran megtapasztalt történelme folyamán Isten újszövetségi népe.

        A rózsafüzér (szentolvasó)

        A különféle imádságok közt, amelyekkel eredményesen fordulunk az Isten szent Anyjához, előkelő és kiváló helyet foglal el a rózsafüzér. Ezt az imádságot a Szűz Mária zsoltáros könyvének, vagy az evangélium és a keresztény élet breviáriumának is nevezik. Miatyánk, Üdvözlégy és elmélkedés… Kitűnő imádság, az örök élet elnyerésére alkalmas.

        A Miatyánkot isteni Megváltónk fogalmazta, mikor tanítványai kérték: Uram, taníts bennünket imádkozni. A második imádság az Angyali Üdvözlet, amely Gábor arkangyal és Erzsébet asszony köszöntésével kezdődik, s azzal a jámbor fohásszal végződik, amelyben magunknak most és a halál óráján segítséget kérünk Szűz Máriától. Ezekhez a hangos imákhoz csatlakozik az elmélkedés a szent titkok felett, amelyek oly módon idézik szemeink elé Jézus Krisztusnak és szent Anyjának örömeit, fájdalmait, és megdicsőülését, hogy egyben vigasztalást és erőt meríthessünk szenvedéseinkben, s a legszentebb példákat követve az erényesség folyton emelkedő lépcsőin a mennyei haza boldogságáig haladni fölbuzduljunk (XI. Pius pápa „Ingravescentibus malis” kezdetű körleveléből).  

           A rózsafüzér imádkozásának jelentősége

Ennek az imaformának jelentősége az, hogy az imádkozó az üdvösség titkairól elmélkedik. Nem elegendő a keresztény életet meghatározó igazságok értelmi tudomásulvétele. Mint mindent, ami az élet alakítására szolgál, a hitigazságokon is elmélkedni kell, és így kell befogadni a személyiség és a szív mély rétegeibe. A rózsafüzér ismétlődő elmélkedő imádkozása az elmélkedés egyszerű és hatékony módja, ami könnyen megtanulható és gyakorolható.

A rózsafüzér olyan útvonal, amelyen végighaladva Krisztus arcát szemléljük Mária szemével. Ezért olyan ima ez, amely az Evangélium szívében gyökerezik, tökéletesen összhangban a II. Vatikáni Zsinat tanításával és a pápák útmutatásaival.


Várkonyi István: Rózsafüzér

Olyan, akár egy szent bilincs,
csodálkozva nézem:
ima közben épp úgy feszül,
mint bilincs a kézen.

Nagyanyám is így viselte
kezén az olvasót.
Bilincsbe vert kézzel ő is
az Isten rabja volt.

Rózsafüzért viselt mindig,
s hogy elment ez napon:
rózsafüzér feszült kezén
a bús ravatalon
.

Rózsafüzérrel anyám is
szentkép elé hajolt:
bilincsbe vert kézzel ő is
az Isten rabja volt.

Engemet is így tanított,
rózsafüzért adott:
legyünk egész családunkkal
szelíd Isten-rabok!

Nagyanyám már tudja, hogy kik
az igaz szabadok,
azért szabad ő a mennyben,
mert Isten rabja volt!


  ***
 

Per Mariam ad Jesum! - Mária által Jézushoz!

 

Szűz Mária üdvtörténeti szerepe, hogy elvezessen bennünket Szent Fiához, mindannyiunk Üdvözítőjéhez. Égi édesanyánk gondot visel reánk. Mária az, aki Jézus anyjaként, és első tanítványaként is a legjobban tudja, hogyan, mi módon juthatunk el Jézusához.

Máriás kegyhelyeinken úgy hívogat magához minket, miként Jézus tette ezt az apostolok meghívásakor: „Jöjj és kövess engem!” - Jöjj, fogd meg a kezem, és elvezetlek téged az én szent Fiamhoz!     

 

Mária által juthatunk el a legrövidebb és a legbiztonságosabb úton Jézushoz! Ezt hirdeti, és erre hívja meg minden kedves látogatóját az idén 280 éves kegytemplomunk, a Szűzanya egerszalóki szentélye.

 

Vajon e hosszú időszak alatt mennyi ember megtérésének volt a helyszíne? Mennyien imádkoztak itt testi-lelki gyógyulásért, hitben és szeretetben való megerősödésért és nyertek meghallgatást? Mennyien jöhettek ide vigasztalhatatlanul, végül mégis megvigasztalódva tértek haza, szívükben Mária és Jézus szeretetével, kegyelmi ajándékaival? Nem tudjuk. Sokan vannak, az bizonyos.

 

Miért jönnek a zarándokok, a kiránduló turisták Egerszalók kegytemplomába még ma is oly sokan? Talán, mert ebből a templomból szeretet árad, amire minden ember vágyik. Hiszen Isten teremtette így az embert: szeretetből szeretetre. Az ember képes szeretni, ugyanakkor szüksége is van mások szeretetére.

Itt, ezen a helyen Szűz Mária anyai szeretetével találkozhatunk, aki maga köré kívánja gyűjteni lelki gyermekeit, hogy aztán elvezesse őket a szeretet forrásához: Jézus Szent Szívéhez.

 

Kegyhelyünk ékessége a „Csodatevő Mária” kegykép, amely a fájdalmas Szűzanyát ábrázolja, ölében a keresztről levett szent Fiával (Pietà). Ez a kép erőt adhat a testben-lélekben szenvedő embereknek. Mert bár érezhetjük, hogy nagy a fájdalmunk és igazságtalan velünk az élet, azt is tudnunk, hinnünk kell, hogy a nagypénteki dráma a Golgotán: Jézus kereszthalála és a hétfájdalmú Szűzanya lelki gyötrődése nem volt értelmetlen. Istennek a minden embert bűntől-bajtól, az örök haláltól megmenteni szándékozó, és a kegyelmi, boldog, örök életre felszabadító tervének megvalósítása szempontjából ez még csak a kezdet volt.

Különös lendületet adott a kegykép tiszteletének egy vak leány csodálatos gyógyulása, amit aztán több csodálatos gyógyulás is követett. Ezeknek a híre messze földre eljutott, így Egerszalók csakhamar a zarándokok kedvelt úti céljává vált.

 

Érdekes, bár a kegytemplom titulusa „Szűz Mária szent neve”, a főoltárkép mégis Kármelhegyi Boldogasszonyt ábrázolja. Mondhatjuk erre, hogy a Szent Szűz jól ismert nevei, megszólításai közül éppen ez az egyik. Minden évben a Kármelhegyi Boldogasszony búcsú ünnepével zárul az 1982 óta itt megrendezett katolikus ifjúsági találkozó és lelkigyakorlat.

 

Imádkozzunk azért, hogy a Szűzanya egerszalóki szentélye a jövőben is betölthesse „lelki erőmű” szerepét. Akik betérnek ide imádkozni, lélekben megpihenni, azok szívük mélyén valódi, életújító találkozást élhessenek meg a Szűzanyával és Szent Fiával! A szeretet lángja lobbanjon mindenki szívében: legyen idős vagy fiatal; Mária tisztelője; akár a karmelita lelkiség híve; és azok szívében is, akik még keresik Istent, keresik életük értelmét.

 

Árvai Zoltán plébános